Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

66 A SZERZETES KENDEK EXEMTIO J ÁNAK KIALAKULÁSA vagy átadót, hanem az átadott kolostort terhelte, még pedig többszörös okból leginkább készpénzzel vagy veretlen aranynyal, ezüsttel kellett fizetni. A pénzbeli adóban nem volt egységes tarifa, hanem az egyes tartományok pénznemei szerepeltek. A fizetés napja nem volt megállapítva és ez sok hanyagságra szolgáltatott alkalmat. Az adónak vagyonjogi tulajdonságánál sokkal fontosabb ránk nézve láváltságjogi minősége. Az adónak megemlítése mellett, mely az okmány végén majdnem rendszeresen meg volt nevezve, nemcsak nagysága, hanem eredete és czélja is kifejezésre, jutott. A felajánlásra való tekintettel egységes formulázást lehetne várni, de ehelyett nagyon eltérő kifejezések szerepelnek. Az adót majd «ad indicium, quod idem coenobium b. Petri iuris exsistat», majd «ad indicium perceptae a Romana ecclesia libcrtatis», vagy «protectionis», vagy valamennyi okból együttesen fizették. De uralkodó volt e három kifejezés: ad indicium libertatis, vagy iuris, vagy protectionis; ius a legritkább, libertás a leggyakoribb. III. Sándor pápa a protectio és libertás közti különbségtől az exemtiót tette függővé. Ezek a kifejezések tehát jogilag igen jelentőseknek bizonyultak. De miért van jogilag különböző tartalmuk? Eredetileg a ius, libertás és protectio a tulajdonbeli átadással függnek össze, de két tényező szüntelenül működött a XII. században, hogy e három szónak tulajdonbeli jelentését megváltoztassa és gyengítse: a kolostoroknak exemtiós mozgalma és a római kúriának megfelelő óhaja, hogy a nem tisztázott jogi állapotot rendezze. A föl nem ajánlott kolostorok könnyen különültek el a XII. század végéig exemt és nem exemt kolostorokká. A kolostoroknak óriási többsége ugyanis már az alapításkor oly szorosan a püspökhöz volt kötve, hogy nem juthattak felajánláshoz és még kevésbbé exemtióhoz. A föl nem ajánlott kolostoroknak csekély töredéke különösen kedvező viszonyok folytán, leginkább fejedelmekre való támaszkodás által már a XII. század elején határozottan exemt volt. Ellenben a pápai tulajdonbeli kolostoroknak exemtekké és nem exemtekké való elkülönítése nehéz volt. Egy részüknél világosan fejezi ki az okmány az exemtiót, mások azonban ingatag jogi helyzetben voltak. Az ajánlás annak idején megállapította ugyan a kolostornak a földesúrhoz való viszonyát, de az Ordinariushoz valót nem. Itt a pápaságra nézve annak a szükséglete merült föl, hogy biztos kritériumai legyenek a kolostorok megkülönböztetésére. Ez a megkülönböztetés pedig régóta elő volt készítve. Mert a pápai