Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

69 A SZERZETES KENDEK EXEMTIO J ÁNAK KIALAKULÁSA oltalomnak és tulajdonnak fogalmai lassanként háttérbe szorultak az exemtiónak és az őt követő nagyösszegű kiváltságoknak fogalmaival szemben. Egy jó része azon kolostoroknak, melyek már a XII. század előtt és annak elején exemtek voltak, ez időben is «ad indicium libertatis» fizetett adót. De lassanként feledésbe ment a régi libertás, t. i. a földesúrtól való függetlenség és más szabadság értelmében, t. i. az Ordinariustól való függetlenség, vagyis az exemtio értelmében fizették az adót. A libertás szó így az exemtio ismertetőjelévé lett; már a XII. század elején is inkább az exemtiót jelezte, mint a tulajdont. Hasonlóan a kis szó is lassanként exemtiót kezdett jelenteni. De minél jobban teltek meg a libertás és ius szavak exemtiós tartalommal, annál inkább el kellett különülnie és régiesnek feltűnnie az ad indicium protectionis való adófizetésnek; mert ha a protectio fogalma a XI. század közepéig csak ajánlóit intézetekre vonatkozott, ettől kezdve az oltalomhoz való tartozásnak közfogalmává lett. Ezért jelenik meg a XII. század első tizedeiben ez a kifejezés oly ritkán a libertás mellett. A protectio szó sem nyelvileg, sem tárgyilag nem tudott az exemtio gondolatához alkalmazkodni. Ennélfogva egész következetes eljárás volt az, hogy a század közepe felé az a szokás honosodott meg, hogy az ad indicium libertatis való adófizetést az exemt, az ad indicium protectionis való adófizetést ellenben a nem exemt kolostorokra vonatkoztatták ; az ad indicium iuris való adófizetés pedig világosság kedvéért eltűnt. így tehát az adófizetés módja, alakja a kolostor jogi helyzetének kifejezésévé lett. III. Sándor pápa tehát nem ökénykedéssel teremtett új jogi viszonyokat, midőn Recepimus litteras kezdetű Decretalisában (c. 8. X. 5, 33.) a protectio és libertás közt oly éles különbséget tett, hanem csak formulázta a bizonytalan jogi állapotnak már elődjeitől is czélzott tisztázását. De az exemtio történetére nézve fontos Decretalis teljes megértéséhez a benne szereplő «specialitery> fogalomnak tisztázása is szükséges. Miként a ius, libertás, protectio fogalmai, úgy a specialiter, speciális fogalma is régebbi időből van átvéve. (II. Sándornak 1070-ből való kiváltsága Éenane számára.) De csak a XII. században nyert szorosan körülírt jogi tartalmat. Közönségesen az Arengában. vagyis a bulla vagy Decretalis bevezetésében foglalt, helyet és a pápa arra szokott vele utalni, hogy azért köteles a kolostort védeni és támogatni, mert specialiter hozzá tartozik. Ezen kifejezésnek alkalmazása szükséges volt a ius, libertás,