Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 sirnál meggyógyul. A német szinte szórói-szóra egyezik a magyarral. Sponsának nevezi a beteget. 31.

1 Márton nevű ember némaságából és zsugorodásából gyógyul ki. A német nem említi, hogy mennyi ideig volt Márton beteg, de tudja, hogy honnan való: ausz wynden des Bistums zu den funf kyrchen.

2 32.

3 Misa biginának vérfolyásból való gyógyulása három évi betegség után történt. Misát, a magyar legenda «meza»-nak mondja, a nápolyi «filia Cefe» helyett «filia Zefede»-t ír és tévesen «Regina»nak nevezi «bigina» elnézésével. A magyar legenda penitenciatartó asszonynak, aranyfonónak állítja, de a többi forrás nem tud erről. Eltérnek a források abban is, hogy mikor gyógyult meg a beteg. A nápolyi legenda a kocsira szállás pillanatában történtnek hirdeti a gyógyulást s a magyar legenda is tud utazás közben kezdődő gyógyulásról. De, míg a nápolyi szerint a sirhoz már csak hálát adni megy a meggyógyult, a magyar szerint ott fejeződik be a gyógyulás B. Margit velumának érintésekor. A német legenda csak a velumos gyógyulást említi. A gyógyulás idejéül 1276 előtt 4.—5. évet, Sz. Margit vértanú napját, hétfői napot jelölik meg a források. Ez a napmeghatározás az 1271. évre utal bennünket. 55.

4 Káta nb. Petruczius B. Margit közbenjárására kigyógyul köszvényéből. A magyar és német legenda egyeznek egymással, nem így a nápolyi legenda és a jegyzőkönyv. Nyilvánvalóan valami bő, de ma már meg nem levő vallomás volt a nápolyi legenda forrása. A természetes, ellenmondás nélkül való leírás itt kritikus fejnek tünteti fel a legendairót, mikor a felhasznált forrással homlokegyenest ellenkező, ma ismert bő jegyzőkönyvi vallomást mellőzi, bár ez csodaszerűbb és czéljának jobban megfelelt volna. A jegyzőkönyv ezen, 75. tanujának vallomása viszont a magyar és német legendához van közelebb, pedig a magyar legenda 192.—194. lapján ezen tanúvallomást még egyszer hozza, sőt a Példák könyvének 1 M. 1. 171-172. 1. — J. V. XIII. 24. 2 A gráczi legenda ezt elhagyja, a magyar Pozsega «tartományt» ír. 3 M. 1. 172—173. — J. V. XIII. 20. — N. 1. II. LX. — P. — Mon. Vespr. I. 361—362., 371., 373—374. 1. 4 M. 1. 173—175. 1. — Példák könyve 29. 1. — J. V. XIII. 17. — N. 1. II. XLI. — P. 66. p. — Mon. Vespr. I. 286., 304—305., 334—335. 1. — A szereplő személy a gráczi kéziratban Petrus néven.