Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 247 Botra támaszkodva, de Péter által is segítve, ment a város kapuja felé. Buda kapujánál azonban, úgy látszik, megint rosszabbul érezte magát, mert Istent és B. Margitot újra kérte, hogy eljuthasson a sirhoz. S ekkor hirtelen úgy meggyógyult, hogy, vallomása szerint, akár Esztergomig is el tudott volna menni. A hajóban ülőknek, mialatt a Dunán átkeltek, már híresztelte csodás gyógyulását. E kettős gyógyulás adatai összekeverve fordulnak elő a vallomásokban. Ezért keveri maga Péter is az időadatokat, hol Sz. Márton vigiliáját, hol Sz. Márton ünnepét, vasárnapot emlegetve. 1273-ban Sz. Márton napja szombatra esett s ő ennek az ünnepnek másnapján gyógyult meg. Annyi bizonyos, hogy vasárnap reggel történt második gyógyulása, minek emlékét fogadalma is fenntartotta, minthogy vasárnapra fogadta zarándoklásait. Évadatokban emlékező tehetsége jó, csak egyszer nem beszél elég szabatosan és világosan. Azt mondja, hogy 18 — 19 éve jött Budára lakni Tapolczáról. Péter, az ő budai szolgája, körülbelül szintén ennyi idő óta (16 év) ismeri őt. Egyik bajáról azonban azt állítja, hogy Tapolczán két évig, Budán négy évig szenvedett benne és Péter szolga is hat évesnek mondja e bajt. Első tekintetre azt lehetne hinni, hogy Tapolczán tartózkodása utolsó két évében már megvolt baja és tovább tartott budai tartózkodása idején is gyógyulásáig. Akkor pedig vagy nem volt csak hat évig e bajban, vagy nem lakott Budán már 18—19 éve. Az ellenmondás azonban csak látszólagos, mert nem egyfolytában szenvedett Péter ezen bajában. Tapolczán két évig s ott úgy-ahogy helyre jött. Budán pedig csak az 1273. évet megelőző 4—5 év volt betegsége kiujulásának ideje. Azonban közben is maradt bajának több-kevesebb jele s erről a szolga tanúskodik is. Péter nem tudott arról, hogy a lakásán történt gyógyulásnál jelen van első feleségétől származó leánya, Arentha asszony isAz ő férje lett Péter gyógyulása után hamarosan Péter szolga, budai Mala fia, ki épen ezért tiltakozik budai Péter azon állítása ellen, hogy ő szolgája lett volna neki. Azt azonban ő is bevallja,, hogy egy évig annak házában élt s ezalatt lett urának rokonává, így, a rokonság révén tagad, mert már ekkor Péter úr sem tarthatta szolgájának, annyival is inkább, mert gazdaggá tette. Maga a volt szolga azonban nem őszinte. Péter szolga korában közvetlen tapasztalást csak azon eseményekről merített, melyek azalatt játszódtak le, míg urát a szigetre kisérte. Minden másról ura elbeszélése után tett vallomást. Azon