Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

B. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA,!A 253 kérdésre, hogy jelen volt-e a gyógyulásnál, először azt mondja nem, aztán kijavítja vallomását, hogy igen. Bizonyos szempontból mindkét állítása igaz. Egyik gyógyulásnál ugyanis nem volt jelen, a másiknál jelen volt. Ott azonban már nem beszél igazán, mikor tagadja, hogy ő segítette Péter urat a szigetre való eljutásban. Péter úr azonban nagyon is rászorulhatott a támogatásra, hiszen rosszul is lett útközben s ő maga mondja is, hogy szolgája támogatta. Péter szolga tagadásának okát, talán nem tévedünk, ha abban keressük, hogy tagadásával is azt akarta bizonyítani, hogy ő nem volt szolga, nem segítette menésében a beteget. Arentha asszony vallomása kimerítő, bő. Csak ott mond eltérő adatot, mikor azt állítja, hogy Charent barát adta apjának a sérvkötőt. Péter szerint Aginetus gyógyította őt. De lehet, hogy ez két különböző személy volt. Mala-fia Péter még eléggé emlékszik évadatokra, felesége azonban, Arentha, már kevésbbé. Még az. esetleges szövegromlásra kell kitérnünk. A jegyzőkönyv 292. oldalán ezen szöveg: Ego non dieo, tentando te, sed consulo — a nápolyi legenda alapján: ego non dieo terrendo te, sed consulo-ra volna javítható. A 293. oldalon ...hora matutini eepi evenire ... szövegben az «evenire» helyett feltétlenül «vomere» olvasandó. A 301. oldalon pedig Fraknói «cortem»-et nyomatott a kézirat hibás «crucem» szava helyett. Ugyanezen oldalon egy felelet hiányzik. Péter úr és veje júl. 26-án, Arentha aug. 9-én tett vallomást. 46.

1 Pós-fia, Péter, tizenkilencz éves legény a Buda közelében levő Felhévvizről vallja, hogy 1272-ben, tehát tizenöt éves korában, húsvét táján térde fájni kezdett. Mindjobban erőt vett rajta a baj, míg végül kénytelen volt lefeküdni. Hallotta B. Margit •csodatevő hirét, azért atyja és rokonai által B. Margit sírjához vitette magát. Három nappalt és két éjjelt töltött a sír mellett, míg végre a harmadik napon, este, kezdte magát jobban érezni. Ekkor azonban még mindig nem tudott menni. Hazavitték s azután napról-napra jobban lett. A fiú könyörgött Margithoz és meg volt győződve, hogy az ő segítségül hívására gyógyult meg. Vallomása csonka, egymagában álló, más vallomással ellen nem őrizhető. Szövegezése zavaros: ... oportuit me iacere in lecto bene per octo dies.vel per septem, nec ire poteram, nisi aliquis i Mon. Vespr. . I. 311—295. 1.