Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Lovas Elemér: B. Margit történetének részletes forráskritikája

15. MARGIT TÖRTÉNETÉNEK RÉSZLETES FORRÁSKRITIKA JA 204 a Ráskai Lea másolta magyar nyelvű legenda,

1 Ranzanus Epitomejának XVI. indexében fennmaradt legenda,

2 a nápolyi kéziratban és az úgynevezett «Velenczei-codex» gyulafehérvári másolatában fennmaradt Guarinus-legenda

3 s végül ennek kivonata, a paderborni kéziratban fennmaradt legenda.

4 Vannak még ezenkívül is források, apróbb részletek. így a kilencz lectio Margit zsolozsmájából, mit Ferrarius közöl; a csonka magyar legenda kiegészítésére Pray Vitajában közölt magyar szöveg. Ezek azonban részint említett forrásainkkal való rokonságuk, részint csekély terjedelmük miatt külön vizsgálat tárgyai nem lettek. Arra a legendára, melyre dr. Thienemann Tivadar hívta fel figyelmünket, általánosságban még visszatérünk.

5 Később lesz szó- bővebben a gráczi dominikánusok egy kéziratáról is. Ez J. V.-ből készült kivonat. A szentté-avatás 1276. évi jegyzőkönyve egyik fő forrásunk. B. Margit életére és a sírjánál történt csodákra ugyan nem egyetlen forrás, mert a nápolyi legenda és az ebből készült kivonat ezen jegyzőkönyv alapján készültek, de azért még sem fölösleges. Adatokat, bő ismeretet szerezhetünk a nápolyi legendából is. de történeti bizonyossággal csak a jegyzőkönyvből dolgozhatunk. Feltűnhetett, hogy a jegyzőkönyvről szólva holmi egyetlen forrást emlegettünk és mégis csak a nápolyi legendáról szóltunk. E kettő, sőt a P. kézirat is előttünk egy forrást képviselnek, még pedig egyik fő forrás-csoportot. A másik fő forrás-csoportba tartozik J. V. és R. legendája s e két fő forrás-csoportot egyesíti a magyar legenda. J. V. és R. legendája ugyanis, és részben a magyar legenda is, a jegyzőkönyvtől független adatokat tartalmaznak. Forrásuk 1 Nvelvemléktár VIII. kötet. 2 Bollaod.: Acta Sanctorum Jan. 2. k. 906—909. lapokon. 3 Magyar Sión, 1867—1868. évf. 4 Bolland.: Acta Sanctorum Jan. 2. k. 900—906. Ezt s még inkábbRanzanus legendáját azért vettük innen, mert részekre (p.) való felosztásukkal megkönnyítik az idézést. A következő jelzést használtuk az elősorolt források idézésénél: A jegyzőkönyvet Mon. Vespr. 1., Jorg Yalder szövegét J. V., a magyar legendát M. 1., a nápolyit N. 1., Ranzanust R. és a paderborni kéziratot P. jelzéssel hozzuk. A számok mindenütt lapszámokat, illetőleg a római számok fejezetszámokat mutatnak, R. és P. mellett pedig a Bollandistáknál található pars-ok számait jelentik. 5 A Bp. VIII. ker. Közs. Főreáliskola Értesítője 1914. Részletes, beható tárgyalására alkalmunk nem volt. Kéziratot a háborúra való tekintettel még Bécsből sem kölcsönöztek ki.