Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1915-1916-iki tanévre

Schermann Egyed: A szerzetes rendek exemtiójának kialakulása és a Szent Benedek-Rendnek ú. n. «nullius»-apátságai

Sl'BIACO MINT NULLIUS-APÁTSÁG 107 III. Lucius 1183. jún. 30. megerősíti III. Sándor privilégiumát «ut mortualia et decim ationes ad monasterium deferantur.))

1 Tehát nemcsak mentek voltak a tized fizetésétől, mint más exemt kolostorok, hanem nekik maguknak volt tizedjoguk. A mortualia vagy mortuaria pedig az elhalálozott hívek hagyatékának bizonyos hányadát jelentették, mely részint a megyés püspököt, részint a plébániatemplomot illette, ha az illetők kolostorban lettek is eltemetve.

2 A fentebbi privilégium tehát e tekintetben is jelentős, mert szerinte az apátságot illette meg ez az adónem. Tehát ez a kiváltság is bizonyíték az apátságnak nullius volta mellett, mert miként máshol a megyés püspököt illette ez az adónem, úgy a subiacói apátság területén vagy birtokain az apátságot. Ezt a kiváltságot IX. Gergely 1227. aug. 3-án újból hangoztatta.

3 III. Kelemen 1189. ápr. 20. Beraldus apáthoz és konventjéhez intézi bulláját.

4 Elsősorban azon egyházakkal kell törődnünk, melyek a római egyházhoz nullo mediante tartoznak. Tehát az apátságot, mely b. Petri iuris exsistit, oltalmába fogadja. Megerősíti a birtokokat. Ha templom- vagy papszentelés kell, kérjenek a pápától püspököt az egész terület számára. Ha pedig idején nem fordulhatnak hozzá, bármely püspökhöz fordulhatnak. Az ap. szentszéken kívül senkinek sincs ott joghatósága. Biztosítja a szabad apátválasztást és a választottat a pápa benedikálja. Biztosítja a teljes immunitást salva Sedis Apóst, auctoritate et Praenestini episcopi consueta iustitia in Pontia vei Roiate. miként a mindkét fél beleegyezésével készült egyezményben foglaltatik. Ezekre a várakra tehát a szomszédos palestrinai püspök is bizonyos jogigényeket támasztott, de egyébre nézve sem neki, sem a tivolii püspöknek,* a ki alá Subiaco eredetileg tartozott, nem volt joga; illetőleg bizonyos jogokra nézve volt vita a tivolii püspök és az apátság közt, mert III. Honorius 1217-ben jún. 16-án jóváhagyta azt az egyezményt, melyet János apát és konventje a tivolii püspökkel és káptalanjával kötöttek a püspöki jogokra vonatkozólag, 1 Ugyanott pag. 455. 3 Schreiber, Kurie und Kloster im XlI. Jahrh. II. 125. 1. 3 Potthast Regesta Pontiíicum I. pag. 691. u. 7990. 4 Bullarium, III. pag. 63. Jaffé-Löwenfeld, II. pag. 556. Migne 204. pag. 1432.