Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

hogy a dogmába való ütközést elkerülje. Nem ért czélt. Tételét bizonyítani nem tudta, de jóhiszeműségének fényes bizonyítékát adta. Az előzmények után egész önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogyan jutott Guzmics minden jóakarata mellett is ilyen téves következtetésekre ? Értekezésünk folyamán, a hol erre mód és alkalom kínálkozott, iparkodtunk az ő gondolkozásában szerepet játszó tényezőket gondosan kiemelni, hiszen dolgozatunk czélja ezt parancsolólag megkívánja. Ugyanez a czél lebeg előttünk, a mikor ennél a részletkérdésnél megint feltesszük a kérdést. Vadonatúj adatokkal nem szolgálhatunk, de az általános, Guzmicsnál máskor is érvényesülő momentumokat közelebbről is megjelölhetjük. A philosophiai és theologiai képzésen kívül, a mely a valódi katholikus szellem szempontjából, mint tudjuk, nála sok kívánnivalót hagy hátra, volt részök állásfoglalásában kedves hittudományi szerzőinek, kivált Dobmayernek,

1 Fejérnek

2 és mint az egybevetésekből látjuk, méginkább Oberthiirnek ;

3 nem tagadható Kant hatása sem, a kinek az erkölcsi rosszról vallott nézetei igen jól beleillettek Guzmics eszmekörébe. De a legelhatározóbb befolyással volt reá Hermes iskolája, a melynek árjába szerzőnk belesodródott. Ennek az irányzatnak fő része volt abban, hogy Guzmicsnak a rationalismus szelétől amúgy is érintett lelke a természetfeletti elemet már az első emberpár eredeti állapotában balul Ítélve meg az eredeti bűn természetének magyarázatában a felé a felfogás felé gravitáljon, a melyet Scheeben

4 rationalistáskodónak nevez. Megkönnyítette ezt reá nézve az a körülmény, hogy a régi theologia — Alexander Halensis előtt — az eredeti bűn anyagi és alaki elemeit (momentum materiale et formale) egymástól élesen elkülönítve, hol az egyiket, hol a másikat tolta előtérbe.

6 Kívánatossá, sőt, az ő nagyon is kiélezett tendencziáját tartva szem előtt, előtte bizonyos fokig szükségessé is tették a kérdés ilyen szellemű felfogását azok az ironikus törekvések, a 1 Dobmayer, i. m. VI. kötet, 52—59. 1. 2 Georg Fejér : Institutiones Theologiae Dogmaticae. Viennae, 1819. III. kötet, 230—237. 1. 3 Fr. Oberthür : Biblische Antropologie. Münster und Leipzig, 1808. IL kötet. Különösen Oberthür e kötetének 120—160., 188—197., 307—374. lapjaira gondolunk itt. 4 Jos. Scheeben : Handbuch der katholischen Dogmatik, Freiburg i. Br. 1878. II. kötet, 644. t. 5 Jos. Schwane : Dogmengeschichte. III.

3 köt. 86. §.