Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)

melyek egész theologiai munkásságát áthatják. Elve volt az engedékenységben elmenni a legvégső határig, s ellenfeleivel szemben, a kiket kapaczitálni szeretett volna, csak kész, definiált dogmákat akart képviselni. Azt tartotta ugyanis, hogy a mi nem definiált dogma, ott szabadon foglalhat állást a nélkül, hogy ez a katholikus tan sérelmét jelentené. Ez persze tévedés, mert a catholicumhoz nemcsak dogmák tartoznak. Neki azonban ez a téves meggyőződés, nem lévén az eredeti bűn természetéről dogmánk, elég arra, hogy jóformán mindig irenikus czélzatú írásaiban mái* csak taktikai okokból is lehetőleg engedékeny legyen. így, e sokféle s különböző természetű hatóerők eredőjeként alakult ki Guzmicsban az az igazság erejét s vele a színtiszta katholikus gondolat lendületét nélkülöző felfogás, a mely az első ember eredeti állapotáról s az eredeti bűnről szóló tanításán végig vonul. Az ember azt hinné, hogy ilyen előzmények után katholiczitás szempontjából a megigazulás tana körül is baj lesz Guzmicsnál, hiszen bűnbeesés és megigazulás bizonyos egymásrautaltság viszonyában vannak. De kellemesen csalódunk. A tan kifejtése talán egy kissé rövid, de minden érdemleges kijelentésében correct. Egy helyen ugyon olyanformán beszél, mintha a katholikus egyház tanítása a megigazulásról a protestánsok ebbeli hitétől lényegesen nem különböznék; a mi különbség mégis van, az szerinte homály, a melyet «az indulatosság, a

1 félreértés, a' heves viszálkodás» okozott. (A' katholika anyaszentegyháznak Hitbeli tanítása felvilágosítva a' Magyar Országi Protestánsokhoz, 71. 1. 1. j.). Első hallásra ez a kijeletés több mint gyanús s azt a gondolatot kelti az emberben, hogy Guzmicsnak nem volt helyes fogalma vagy a katholikus, vagy a protestáns tanításnak e pontjáról, a mi annál sajnálatosabb volna, mert az XVI. századbeli nagy vallási villongásokban épen e pontban voltak az ellentétek a legjobban kisarkítva. De nem szabad Guzmics szóbanforgó mondását messzemenő következtetések alapjául venni. Mindössze arról van szó, hogy szerzőnk, a ki szerint egyedül a katholikus egyház megigazulás-tana felel meg a józan ész követelményeinek

1 (Theol. Dogm. II. 149. 1.) s a ki nagyon jól tudta, hogy a higgadtabb protestánsok már réges-régen eltávolodtak a Luther merev imputatiós tanától — akárcsak a korunkbéliek

2 —, uniós törekvésében, 1 V. ö. B. Fötvös József: Gondolatok. Budapest, 1894. VI. kiad. 205. !. 3 Nitsch—Horst Stephan : Lehrbuch der evangelischen Dogmatik. Tübingen, 1912. 682—705. 1.