Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus (II.)
ről, a philosophiai kriticismusról : bölcseletileg rendkívül nagyratartotta s nagy érdemeket tulajdonított neki ; bizonyos értelemben— a theologia naturalis szempontjából — mint theologus is igen beesülte, bár másrészt, mint saját szavaiból hallottuk, észrevette a rendszer keresztényellenes jellegét is, s belőle származtatván a kereszténység természetfölöttiségét kikezdő rationalismust, egész erejével küzdött ellene. Ma persze mindkét irányban tisztábban látunk s határozottabban beszélünk. Kant rendszerének nimbusát bölcseleti szempontból is ugyancsak megtépázta a kritika, a kereszténységre veszedelmes voltát pedig sokszorosan felfedte a keresztény bölcselet és hittudomány s szomorúan s szinte kézzelfoghatóig bebizonyította a tapasztalat. Hiszen, hogy egyebet ne is említsünk, a legújabb idők legnagyobb theologiai tévedése, a modernismus, egyebek között épen annak köszöni létét, hogy a kanti philosophia nyelve, phraseologiája s hovatovább eszmevilága is bebocsátást nyert a theologiába. Nyilván bölcseleti nézeteivel függ össze, hogy Guzmics a. dogmcitica speculativát nem szíveli s szándékosan, tudatosan és következetesen mellőzi, sőt egyenesen feleslegesnek, akárhányszor károsnak is mondja. Szinte boszankodik, hogy hittitkokat minek is vontak és vonnak bele vallási diskussziók keretébe. (A' kath. anyaszentegyház hitbeli tanítása felvilágosítva a' Magyar Országi Protestánsokhoz, 111. 1.). A legérdekesebb kérdésekkel sokszor egész kurtán végez, ha az érdemleges tárgyalás spekulácziót kívánna. (Theol. Dogmát. II. 177. 1.). Összes theologiai Írásait ilyen szellem lengi át. Mintha némileg Szent Hilarius után indulna, a ki azt mondja: «Non per difficiles nos Deus ad beatam vitám quaestiones vocat.» 1 Persze, ha Guzmics, a ki kitűnően jártas volt a szentatyák munkáiban, az igazi theologiai elmélyedéstől, a fogas kérdéseknek speculativ feszegetésétől való őszinte huzódozásában csakugyan ezen vagy ehhez hasonló nyilatkozatokra is támaszkodik, sajnálatos félreértés áldozata. Guzmics a theologiában mint tudományban idegenkedik a speculatiótól, a mi egyoldalúság s a theologiai tudomány kárára van ; szent Iiilárius pedig, mint idézett szavaiból s a hivatkozott hely összefüggéséből minden kétséget kizáró módon kiviláglik, a legtávolabbról sem beszél itt a theologiai tudományról, hanem az üdvözülés szükséges, illetőleg nem szükséges föltételeiről. Különben nem valószínű, hogy Guz1 Libr. XVI. de Trinitate, n. 70.
