Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Balogh Albin : Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly idején

Ezek ugyan a viszonyokhoz képest kemény parancsok, de mivel a magán pénzváltás, t. i. a földesurak régi pénzváltóinak működése szükségképen és rendeletileg is megszűnt, a kamaraispánok pénzváltóira ráparancsolhatott a király, hogy a dénárokat a fönti módon, a garast hat dénáron, a forintot 96—97 dénáron illetve 16 garason váltsák be, 1342-től pedig 90 dénáron, illetve 15 garason, megállapítván azt is, hogy a (budai) finom ezüstmárkára 64 garast, illetve négy aranyforintot, a budai (fizető) márkára pedig 56 garast, illetve 336 dénárt vagy 3

1/2 aranyforintot számítsanak. A kereskedelem azonban nem volt hajlandó mindjárt alkalmazkodni az új rendhez. Megszokta már a mérlegelést és csalódások kikerülése végett megmaradt mellette. Hiszen Károly király is szükségesnek látta, hogy minden vásáron ott legyen a hivatalos mérleg a pontos súlyokkal

1 és a pénzzé nem vert ezüstöt, aranyat nem úgy számlált, hanem mérlegelt pénzzel kellett vásárolni a királyi házakban is. A mérlegelésnek azután természetes következménye volt, hogy egyrészt továbbra is érvényben maradtak a különféle márkák, tehát mondhatnám pénzrendszerek, melyek csak lassan alakulnak át számlálási rendszerekké ; másrészt meg — mivel az egyes pénzdarabokat, különösen dénárokat nem szám, hanem súly szerint számították egy összegbe — egy és ugyanazon márkarendszerben is elég nagy eltolódások történtek. Erről főként az itt járt pápai tizedszedők számadásai tanúskodnak ;

2 sőt továbbra is került forgalomba pénzzé nem vert ezüst és arany.

3 elhurczolták. Ámde hiába pereskedtek : minden birtokuk elveszett és ők koldusbotra jutottak. (Anjoukori Okmánytár IV. 4 ; V. 198.) — Úgy látszik, általában így bántak el a hamispénzverővel. Az meg ismeretes, hogy hamispénzverőnek vették mindazt, a ki a király pénzverést felségjogának (ius monetarium) kijátszásával pénzt vert, ha mindjárt finomabbat is a királyi pénznél. (A magyar pénz története az Árpádok idején 17.) Üldözésük a kamaraispánoknak is kötelességük volt, mert ha a hamis pénz valamely kerületben elszaporodott, őt büntették volna mint hamispénzverőt. 1 Mérleg = statera, súly = pondus. Az előbbi megkülönböztetendő a stater-től, az utóbbiról pedig tudnunk kell, hogy jelentbet V« márkát, jelenthet továbbá számítási rendszert, melynek alapja bizonyos (súly) márka. Nálunk Kropf gyanítása szerint kőből voltak a súlyok («ferto fini argenti cum lapide Budensi». Anjoukori Okmánytár I. 644.) ; Thallóczy i. m. 29. 2 Monumenta Vaticana Hungarica I. 13—437 ; Fejér : Cod. Dipl. VIII/2. 101—137. 3 Monumenta Vaticana Hungarica I. 181, 402, 405, 421 ; Kropf i. m. 197 «duas uncias auri... ad pondus Hungáriáé»).