Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre

Dr. Balogh Albin : Adalék a magyar pénztörténethez I. Károly idején

Nagy András, szatmári albíró bizonyítja, hogy nemes László mester lefizette az ő Semjén falujának 48 portájára abban az esztendőben (1339.) kivetett adót pro lucro camare.

1 Az új renddel velejárt, hogy a pénzbeváltás módja is megváltozott. A pénzbeváltók a föntebb említett három emberrel megjelentek az egyes városokban, fölállították a pénzváltó asztalt,

2 hogy beváltsák a régi pénzt, a széles bécsieket s méginkább az apróbbakat, melyeknek teljes kiirtását határozta a király, meg az 1339 előtt vert dénárokat egynegyed ráfizetéssel beváltották 1339-től vert dénárokkal, úgy, hogy ezeknek hivatalos értéke az esetleges kopás daczára sem változott, legalább nagyjából ; lia valaki mégis többet számított a márkára, személyében és vagyonában bűnhődött. Hogy azután a márka tényleg megüsse vagy legalább megközelítse a valódi súlyt, Károly király eltiltotta a súlyosabb dénárok kiválogatását vagy bemetélését; ha valakinél a tilalom áthágása miatt egy márkára többet kellene számítani, mint a nyolcz pensán felül 3—4 dénárt, mint pénzhamisítót kell megbüntetni : pedig a hamis pénzverő, pénzhamisító életével és vagyonával lakolt.

3 meghatározza, hogy nem fizetik a lucrum camerae-adót mindazok, a kiknek erre nézve külön kiváltságuk van, pl. a nyírbátori jobbágyok (Fejér : Cod. Dipl. VIII/3. 409), a margitszigeti apáczák népei (Anjoukori Okmánytár IV. 116, 234, Jakab pozsonyi bírónak brucki népei (Anjoukori Okmánytár III. 533) stb., á királyi és királynéi birtokok szolgái és úrbéresei, az egyháznak úrbéresei és nemes jobbágyai és a birodalom nemesei (regni nostri nobilibus similiter exceptis), a kik az ország régi szokása szerint nyilvánvalóan mentesek a kamara hasznának fizetésétől (ab antiqua consuetudine.... a solucione lucri eamere nostre exempt i fore dinoscuntur). Ez különben következik abból is, amit föntebb a pénzbeváltásnál láttunk. 1 Anjoukori Okmánytár III. 595. 2 Tabula, trapezeta, mensa numularia (Kovachich : Formulae Sollemnes 19.) Az ispánok vásárpénz (tributum fori) czimén nem követelhetnek többet évenkint három márkánál. Magán földesurak meg egyáltalán nem követelhetnek vásárpénzt. 3 A leghátborzongatóbb inquisitiós mesével vetekedik Symai István fia László esete, a kiről a Szathmári Miklós és Fryckko (Fricskó) kamaraispánok kimondották, hogy pénzhamisító (publice deprehensus in falsa fabricacione et cussione monetarum) és ezért megégették (incendio concrematus). Pedig az ügy nem volt tiszta. A szerencsétlen ember fiai ugyanis tiltakoztak, hogy atyjuk kivégzésén kívül minden birtokukat is elvegyék, mert hiszen az állítólagos bűnösnél sem hamis pénzt, sem a pénzveréshez szükséges fölszerelést és mintákat (ferramenta, sculpturae) nem találtak s a vallomást mindenféle kínzással (tormentis et cruciatibus) vették ki belőle, mikor hirtelen megrohanva