Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1914-1915-iki tanévre
Sörös Pongrácz : Guzmics Izidor az 1832—1836-i országgyűlésen
Tovább nem tűrhetém, jegyzi meg Guzmics, rossz hermeneuticáját és az egyházi törvényekben nagy járatlanságát, annál kevésbbé, hogy Szabó Pétertől értém, mennyire büszke ő ius canonicumi tudományában, ki magát a követek közt legjobb canonistának tartja. Hogy meggyőzze, hogy ismerete mégsem elég alapos, Guzmics a következő megjegyzéseket fűzte beszédéhez : Bátor mindazokra, mik itt mondattak, nem nehéz volna felelnem, de, mivel a dolog vitatkozásába ereszkedni nem akarok, azért sem, mert arra meghatalmazva nem vagyok, azért sem, mert, miként tegnapelőtt már bátor voltam kijelenteni, hogy a szentszékek elrendezését, miután csak tisztán lelki dolgok tartoznának azokra, nem vélem e helyre tartozandónak : egyedül a szakadatlan praxisra hivatkozván, csak a nagyérdemű trencsényi követ úrnak, mert theologusra hivatkozik, mint theologus kívánok röviden felelni. Ha a követ úr az Apóst. Csel. azon részét, melyben az általa fölhozott szavak állanak, egészen megolvasta volna, tudná, hogy ott de maioribus natu ecclesiae vagyon szó és nem a szoros értelemben vett püspökökről. Másodszor : a iurisdictio és ordinatio közt igen nagy a különbség: nem ordinálhat ugyan a nem consecrált püspök, de iurisdictiót azonnal, mihelyt megválasztatik, consecratio előtt is gyakorolhat, 1 gyakorolhat nem püspök is. Guzmicsnak az utóbbi mondatára hangos : tagadom szó harsogott ki a bal részen ülő papok sorából. Nem lehetett megtudni, ki volt ez a közbeszóló. Némelyek azt mondták, Sághy, a szombathelyi káptalan követe, mások meg, hogy Dellinger János nagyváradi kanonok, kiről Guzmics azt a megjegyzést teszi, hogy Vurumnak, a nyitrai püspöknek, minden szerzetes nyilvános ellenségének kegyeltje, ki őt mint fehérvári püspök vette magához, magával vitte Nagy-Váradra is és Nyitrára is elviszi, ha a cserével megelégszik. Guzmics arra fordulva, honnan a szó jött, így felelt rá : Tudnék példákat is felhozni, de csak a vicariusokat említem, kik három, hat, tiz esztendeig is kormányozzák a megyét a nélkül, hogy consecrált püspökök volnának. Guzmics szavai nem értek czélt ; fölhangzott a «maradjon» 1 Ez persze csak bizonyos feltételek mellett igaz. A magyar szokás más gyakorlatot teremtett ugyan meg, de ezt törvényesnek épenséggel nem mondhatjuk. Abban azonban, hogy püspöki, főpásztori joghatóságot püspökké nem szentelt egyházi férfiú is gyakorolhat (ha ugyan erre az egyház feje hatalmat ad neki), nem Guzmics volt tévedésben.
