Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
lieh sich vollzieht». Kuno Fischernek hasonló nyilatkozata Spinoza intuitiójáról Siegel ugyanazon helyén szintén olvasható. Az intuitio, bármennyire alkalmas a szellemeknek egy nagy gondolkozó köré gyűjtésére, «zur Sammlung der Geister» ; bármennyire látszik rokonnak a genialitást feltételező művészi alkotás lélektanával; bármint szolgálhat alapul egy «tett-philosophia» gazdag és értékes rendszerének: a kritika hova-tovább kirekeszti abból a birodalomból, hol az ismerés logikai kritériumai az igazi és egyedüli értékmérők. I. Intuitio és philosophiai rendszerek. A) Símmel, Braun, Keyserling, Bergson. A philosophia, a szó legmélyebb értelmében véve, világnézet, világszemlélet. Egy-egy philosophiai világképben az exakt elemek mellett sok-sok a feltételes, egyéni, «intuitiv» elem, hiszen a philosophia, mint világszemlélet a tudományos állásfoglaláson kívül nem egyéb, mint felelet oly végső kérdésekre, melyeket a tudomány vagy nem oldott még meg, vagy nem fog soha megoldani, lezárása és anticipatiója minden részletkutatás végső eredményeinek, illetve ezeknek egyenes vonalban való kinyújtása és folytatása az emberi ész határáig. Ezt jelentik Kant «regulativ eszméi» is. Nagyon természetes a philosophiának, mint állásfoglalásnak, « attitűdének» ezen mivoltából az a következés, hogy egyéni elemekkel bőven át kell szőve lennie. De nemcsak onnan magyarázhatók ki a philosophiai rendszerek subjectiv-intuitiv elemei, hogy a bölcselkedés, a rendszeralkotás — anticipatio; hanem magából a philosophálni kezdés lélektani feltételeiből is. Mi ad ösztönt a rendszeralkotásra ? Ha a nagy bölcselők életrajzát olvassuk, látjuk, hogy a probléma az a rúgó, mely megindítja a philosophálást és sürgeti kinzó kérdéseivel a feleletetet. Mi a probléma? Psychologiai szempontból Ítéletek harca egymással, a psychikai energia feszültsége, mely nyugalmat keres a megoldásban, a feleletben. Avenarius, Mach, Höffding kitűnően leírták a probléma lélektani jelenségét s e leírásokból tudjuk, hogy a nyugalmi állapot, az egyensúly az én beleavatkozásával ér sok esetben véget : az egyénnek választania kell — sa választásban, tehát minden probléma-megoldásban benne lesz egész énünk, philosophiánk nyomát fogja viselni egyéni élményeinknek, átöröklött hajlamainknak, érzésvilágunknak, kulturhelyzetünknek. A rendszerek genesise tényekhez tapad, a metaphysikák
