Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

közvetlen adataiból. Schopenhauernél a középponti gondolat az akarat fogalma. Az egész világrendnek magyarázó elve, legmélyebb alapja, a Kanti Ding an sichnek helyébe tett fogalom ez; mint a hogy a rendszeralkotás psychologiájában láttuk, itt is egy gondolat emelkedik ki s válik az egész universumnak magyarázó elvévé. A nagy rendszeralkotók között a különbség főleg abban áll, hogy ki honnan kölcsönzi ezen alapvető fogalmat. Vájjon a természet szemléletéből-e (Giordano Brúnó) a logikai világból (Descai

1tes, Hegel) vagy a lelki életből emel-e ki egy mozzanatot ? Schopenhauer az akaratot tárgyiasította s az egész világfejlődés alaphullámává tette. Philosophiai gondolatmenete egy centripetális mozgáshoz hasonlít. Az akarat lelki élmény, mondjuk: alanyi tulajdonság ; ezt átéljük s megismerjük, -— de ezen átéléssel voltakép a természetnek, az universumnak életéből éltünk át egy darabot, a természet lényegét ismertük meg, a legteljesebb közvetetlenséggel. Ha a nagy természet többi részét is meg akarjuk ismerni, nem kell mást tennünk, mint analogikusan átvinni e benső ismeretemet a többire ; a milyen én magam vagyok az akarat feszülő, hullámzó életében, ép olyan a világ lényege is, titkos benső élete. A dolgokba beleérzem magam (sympathia) s így értem át titkos lényegüket. Ez Schopenhauer philosophiája. 32. Minden sympathikus philosophia felett kimagaslik korunk nagy metaphysikusának, Bergson-nak rendszere. Ő a legkifejezettebb intuitivista, kinél az intuitio nem valami mellékterménye csak a philosophiai rendszernek, nem is artistikus koczkázat csupán, hanem gondolatvilágának alfája és ómegája, középponti fogalma. Bergson philosophiája egyrészt visszahatásként született a XIX. század második felének természettudományi módszere, illetve a természettudományok quantitativ módszerének túltengése ellen. Ez a gondolat-irányzat minden tudományba az exakt mathematika és mechanika elveit akarta bevinni, inég a lélektanba és a philosophiába is. Az alapvető hiba e vállalkozásban ott volt, hogy e módszerek feltétlen hívei elhanyagolták a természet és szellem között tátongó áthidalhatatlan különbséget s nem gondolták meg, hogy mindkét tudomány önálló, független, a másikra vissza nem vezethető módszerekkel dolgozható csak ki : hiszen az egyikben a mechanikai ismétlődés s az individualitástól mentes anyag szerepelnek, a másikban a szabad, fejlődő, teremtő, független szellem. Az egyik oldalon a determinált természet világa, a másik oldalon a szabad szellem világa. Ennek a két területnek autonómiáját, egy-