Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

mástól való függetlenségét csak az újabb philosophia hangoztatja nagy elszántsággal s ennek a mozgalomnak élén Bergson áll. Már a század elején feltűnt Maine de Biranban az új mozgalom előhírnöke. Ez a részben elfeledett, részben nem eléggé méltatott philosophus már csodálatosan előrehaladt abban a módszerben, mely minden intuitiv philosophiát jellemez : az introspectioban, az én vizsgálásában s így ő is már bizonyos Voluntarismus és Spiritualismus felé hajlott. Voltakép az ő egyenes vonalú folytatása az a széles mederben folyó intuitiv áramlat, mely minden országban megtalálta rendszeralkotóját : Jamesben, Croceban, Enckenben, Bergsonban. Ennyiben visszahatás a mult felfogásra nézve Bergson bölcselete. Másrészt azonban ugyancsak ez a bergsonismus a philosophia fejlődésébe is beleillik szerves tag gyanánt, mint a közelmúltnak folytatása, a fejlődés egy szakának a bölcselet történetében összefoglalása. Egyoldalúság volna Bergson nagy rendszerében csupán a reactiót látni, ez a philosophia egyszersmind befejezése annak a mult századi nagy periódusnak, mely Schelling elméjében született s Spencerben folytatódott: ez az evolutio gondolatának nagy körútja a XIX. század gondolatvilágában. Valóban, ha a mult évszázadot legjellegzetesebb irányzatáról, leguralkodóbb gondolatáról kellene elnevezni, akkor az evolutio századának mondhatnók. Erre a nagy gondolatcomplexumra, melyhez Hegel ép úgy szállított anyagot, mint Darwin, most Bergson teszi fel a koronát: az ő világnézete is az evolutio gondolatában gyökeredzik, a világ szerinte is fejlődő valóság, melynek igazi lényege egy «életlendület», a semmiből keletkező s az universumot kifejlesztő energiaösszeg, a világ lényege az élet fejlődő mozgása. A probléma egyik oldaláról tekintve, mint a philosophia módszerének kritikája: logikai; másik részről tekintve, mint a lét kutatása: metaphysikai. Melyik áll már most Bergsonnál a középpontban? Melyik a fő kérdése: a világ lényege-e, vagy az ismerés lényege? Elmondhatjuk ezekre a kérdésekre, hogy voltakép mind a kettő, mert mind a két probléma egy közös gyökérben találkozik, mely egyszersmind mind a két problémának megoldása is : ez az intuitio. Az ismerés lényege, igazi, tökéletes alakja az intuitiv ismerés — és az intuitio útján ragadjuk meg a világ lényegét is. Ennek a fogalomnak a tisztázása fogja tehát szinte megadni a feleletet mind a két nagy kérdésre s az alapgondolat (az intuitio) egységénél fogva megconstruálhatjuk az egységes intuitiv bölcseletet, az intuitio metaphysikáj át.