Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

tűnik fel, hogy Schopenhauer nem hisz abban, hogy valaha találunk olyan fogalmakat, melyek a valóságot adaequate kimerítsék ; Bergson ellenben ezt valószínűnek tartja. Fel is állítja a «hajlékony fogalmak követelményét». Schopenhauer azonban a fogalmakban nem bízik. Már előre vetette benne árnyékát az a nietzschei fanatismus, mely minden rendszert gyűlöl s abban az elmének megnyomorítását látja. Schopenhauer csakis a szemléletben bízik, mely a korcs fogalmaknak őserejű szülője, melyben egyedül van meg az ismerésnek tökéletessége. A szemlélet fog tehát eljuttatni bennünket a világ lényegének igazi felismeréséhez, de nem bármilyen szemlélet s különösen nem az, mely az akarat igája alatt nyög, mert az akarat az értelmet a mindennapi élet jármába hajtja s eredeti céljától, a zavartalan tiszta szemléléstől ezáltal megfosztja. Ez a tiszta, a mindennapi érdekek harcától nem befolyásolt szemlélet lesz a contemplatio, az igazi szellemi megtapintása az örök változhatatlan lényegnek, mely a világot alkotja és hordozza. Egy helyen mintha a fogalmaknak tulajdonítaná Schopenhauer a világ abszolút megértését. A «Welt als Wille und Vorstellung» I. köt. 299. 1. azt fejtegeti, hogy a princípium individuations segítségével felismerhetjük a dolgok egyediségét, megragadhatjuk benső mivoltukat s így a világ lényegét az egyesek alapos megértésével felismerhetjük. De ez a kijelentés Schopenhauernél talán csak spinozai reminiscentia, semmiesetre sem tanításának valódi tétele. A világ lényegének megragadása szerinte igazában a contemp latióban történik. Ez a szemlélet felülemelkedik az egyéni élmények országán s oly eszmék szemléletében áll, melyek az akarat objectivátiói. Ez az intuitio, a tökéletes ismerés. Erre azonban csak az az értelem képes, mely kiszakítva magát az akarat járma alól, tiszta alanya tud lenni az ismerésnek. Akkor a szemlélő és szemlélt egymásba olvadnak, a szemlélő elvész teljesen a tárgyban, a tudatot egyetlen ismeréstárgy tölti be : és ebben a contemplátióban nem az egyes individuális létezőt fogjuk fel már, hanem túl rajta magát az eszmét. Ez lesz, amit így látunk meg, a legtisztább, a legigazibb objektivitás ; alanyiságunk, akaratunk teljes hátraszorításával e szemléletben válunk tiszta világszemmé («klares Weltauge»), az ismerés tiszta alanyává («reines Subjekt der Erkenntnis»). Ez a szoros értelemben vett schopenhaueri intuitiónak első fő módja. — Egy második fő mód ismét Bergson philosophiájához közelíti Schopenhauert és talán ez legjobban. Az egyezés közöttünk főleg abban áll, hogy mindkét bölcselő egy nagy sympathikus rendszert fejleszt ki a tapasztalás