Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

A romantikusok intuitiója tehát a valóságnak egy oldalról való önkényes megragadása, spontán kiindulás, olyan, mint a művészé, kinek egyedüli forrása szintén csakis egyéni szemléletében van. Mikor a romantikus intuitivisták a saját egyéni geniális szemléletükre hivatkoztak, szándékosan azonosították, legalább elvben, a világjelenségeinek művészi és bölcseleti szempontból való vizsgálatát: hiszen mindkettő egyaránt személyi élményből indul ki, mindkettő eltekint más felfogások lehetőségétől, mindkettő spontán tükröződése a valóságnak egy szellemben, következőleg mindkettő egyaránt relativ. Nem kívánhatja egy philosophus sem, kinek sajátos világfelfogása van, hogy más is elfogadja az ő intuitive kialakitott philosophiáját : hiszen annak a másnak épúgy lehet ily saját nézete minden kérdésről, mint a hogy egy és ugyanazon tárgyat két kiilömböző művész okvetlenül másképen fog fel és tükröz vissza. A művészi szemléléssel való nagy rokonság oda juttatja a geniális intuitiót, hogy benne, mint a «philosophálás forrásában» ne lássunk mást mint — teremtő, alkotó képzeletet. Már Hegel is fejükre olvasta a romantikusoknak, hogy «

Begeisterung, azaz, az érzés és phantasia (ist) ungereimt, die wie aus der Pistole mit dem absoluten Wissen unmittelbar anfängt und mit anderen Standpunkten dadurch schon fertig ist, dass sie keine Notiz davon zu nehmen erklärt.» (Messer, Gesch. der Philos. III. 1913. Leipzig, 41. 1.). Az intuitio tehát tűrhetetlen dogmatismusnak lett az eredő forrása s minden dogmatizmus már eleve rejt magában irrationális elemeket, különösen akkor, ha érzésekből, képzeletből, s a genienek önhittségéből táplálkozik. Azért is kellett a romantikus philosophiának buknia. A bölcselkedés forrása nem lehet a korlátlan állítás és phantasia, hanem a józan ész és a kritika. Az intuitiót azonban csak egyik oldaláról szemléltük akkor, midőn kimutattuk, hogy a romanticismus philosophiájában, mint a bölcselkedésnek, a föltétlen tudásnak forrása szerepel. Fő feladata Fichténél, Schellingnél sőt Hegelnél is (bármennyire tiltakozik is ellene), csakugyan ez. Futólag azonban még rá kell mutatni arra a másik szerepére is, melyet az intuitio ugyancsak Schellingnél betölt. Schelling ugyanis jól kidomborítja előttünk ateremtö intuitio fogalmát, meg egyebekben is az intuitivismus minden árnyoldalával nála jól tanulmányozható. Milyen az intuitív ismerés és hol található fel? 'Elsősorban is teremti saját tárgyát, mert saját bensőnk szemléletében valósul meg. Az intutitio ugyanis oly ismerés, mondja Schelling^ mely ugyanabban az időben, mikor te^