Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

vékeny, létrehozza saját tárgyát; ismerés ez, mely szabad,melyben a létrehozó én s a létrehozott ismerettárgy azonosak. (Werke III. 369. 1. V. ö. Fouillée, La pensée, 396. 1.) «Van bennünk egy rejtelmes s rendkívüli hatalom, ez az öntudat; az idő változásai elől legbensőbb valónkba tudunk ^visszavonulni, mely minden kívülről hozzájáruló elemtől teljesen mentes és itt a változhatatlanság formájában szemlélhetjük azt, a mi örök, a mitől egyedül függ mind az, a mit csak egy érzékfeletti világról tudunk és hiszünk.» A mi ezekben a citátumokban meglepő, az az, hogy Schelling is, úgy mint Seydel stb. nagyon hasonlítanak a modern intuitiós bölcselőkhöz s ezek között a legfőbbhöz, Bergsonhoz : mindegyikük a tudatnak szemléletéből indul s a tudat belső szerkezetének alapján, annak analógiájára fogja fel a külső világot. A világ lényege nem más, mint a tudat lényege, a Kosmos voltakép egy kiszélesített, egyetemessé tett tudatfolyamat. Ez az analogikus általánosítása a leik élményeknek, mely a képzelet erejével történik, mindinkább kidomborodik a philosophia történetében, a mint jelen korunkhoz közeledünk s elmondhatjuk, hogy Schelling bölcselete alapvető vonásaiban nem más, mint a bergsonismus, 100 évvel ezelőtt ! Vegyük még ehhez a horror logici-t, a logicumtól, az intellectuálistól, a közönséges ész eljárásaitól való irtózást, mely majdnem .az összes intuitiós rendszereket jellemzi s akkor látjuk, hogy Bergson rendszere korántsem új találmány, csak feldolgozásában, új érveiben, melyeket varázslatos ékesszólással s bűvölő összhangban csoportosít, haladja felül az intuitio régi hirdetőit. Schellingnél ez az oly jellemző antiintellectualismus annyiban nyer kifejezést, hogy a természet igazi megismerését nem a tudományoktól várja, mert ezek szerinte is csak az abszolút megismerés hiányában keletkeztek,hanem úgy véli, valami «mágikus módon»,lényegszemlélet segítségével kell a természet rejtélyeibe hatolni s ezt azok érhetik csak el, «kikben a természet maga szemlél» (v. ö. Kantnál a géniéről mondottakat), a természet ébred önmagára. Az olyan elmék, kikben így a természet megnyilatkozik, az igazi «empirikusok», ők a világ lényegét belülről megtapasztalják, benne és vele élnek (mitzuleben). Itt, ennél a megismerésnél semmi szerepük a fogalmaknak, még a hit vagy a sejtés is távol áll attól a tökéletes megismeréstől, mely az intuitióban sajátunk. Ha valaki — Schelling szerint — akár logikus fogalmakba, akár sejtésbe vagy hitbe akarná feloldani az intuitiót, annak épen a lényegét semmisítené meg. (Schelling tanainak jó elemzése található Losslájnál, Gründl, des Intuitivismus.)