Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

ismerésről már voltakép szintén metaphysikai oldalról indultak, Losskij intuitiója a világnak az Énbe olvadása, — a renaissancephilosophusoknál pedig az Én átolvadása a tárgyakba. Mindkettő hamisítatlan metaphysikai constructio s hogy a jelenben mennyire világosan látható hagyományuk folytatása, arról alább lesz szó. III. Intuitio és «tökéletes» ismerés. 22. Azokról a rendszerekről, melyeket az előbbi fejezet végén ismertettünk s melyeket az «intuitiv empirismus» nevén lehetne egybefoglalni (vagy még inkább csak empiristáknak volnának nevezhetők, hiszen intuitiójuk a belső tapasztalás fogalmát teljesen födi), könnyű volna azonnal áttérni H. Bergsonra, a jelenkor legnagyobb intuitiós rendszerének megalkotójára; nagy ugyanis az a hasonlóság, mely Bergsont hozzájuk fűzi. Hogy miben áll ez a hasonlóság, alább ki fog tűnni, itt inkább azt az ellentétet veszszük szemügyre, mely Bergson s az intuitiós empirismus hivei között fennáll. Különösen a metaphysikai alapfelfogásban és következményekben térnek el egymástól, a mi világosan kitűnik, ha például Bergsont Jamesszel hasonlítjuk egybe. James ugyanis a metaphy si kában elvet minden, a «jelenségeken» túl eső, ezek alapját tevő («transexperimentalis») valóságot ; az ő világa, a mit magának ebből az alanyi tapasztalásból megalkot, igen hasonlít Renouvier világához, mindkettőben csak jelenségek vannak, de «dolgok», «realitások» nincsenek, csak az én van és az ő képzetei. Bergsont gondolkodásának iránya egészen más irányba vezeti. Ő is empirista, oly értelemben, hogy közvetlenül akarja tapasztalni a valóságot; de nem hiszi, hogy a tapasztalás tárgyából a tapasztaláson s ennek tartalmán kívül semmi sem marad ; nem hiszi, hogy a lét mindenestől az Énbe olvad, vagy az Én a létbe. Valami rendkívül benső kapocs alakul ki közöttük, valami intim és intensiv összeköttetés — épen az intuitióban, vagyis abban az ismerésben, mely a világ lényegét van hivatva megragadni ; de ez után az ismerő actus után az Én és a dolgok ismét különválnak s úgy, mint előbb, külön világot alkotnak. Vagyis míg az empirisezen renaissance-philosophia ismerettanához. Hegel szerint az Idee «Einheit von Begriff und Realität» (Log. 236. 1.) és «der in seiner Realität gegenwärtige und mit derselben in Einheit gesetzte» Begriff. (Aest. I. köt. 138. 1.) Schelling identitás elméletében a tárgy és alany összeolvadnak. (Werke, II. köt. 1. és 37. stb).