Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

Bergson «sympathikus» bölcseletéhez. Szerinte az igazság és bizonyosság elérését számunkra nem az elmei discursus biztosítja, hanem az ösztön, mely a világ belső rendjével, a kosmos törvényszerűségével azonos, mely átáramolva belénk, az emberben is tevékeny, mely irányítja az okoskodó reflexió menetét s annak eredményeihez jut, a nélkül, hogy elvonna, következtetne, okoskodnék. «Instinctus naturalis prima, discursus ultima est facultatum, quae gradatim... sese ad obiecta explicans, notiones discursus ubique anticipate

1 Ez a természetes ösztön szüli bennünk az észelveket, melyeknek evidens tudomásulvétele nem más, mint az intuitio. «The truth of them is seen, nulla interposita mora», mondja Bain* az ő álláspontjukból. Herbart, Brentano, Allïhn és mások az evidentia és intuitio kifejezéseit vegyesen használják, ugyanazon értelmet tulajdonítva mindkettőnek. — 19. Az intuitiót mindeddig úgy fogtuk fel, mint az evidentiának vagy bizonyosságnak egyszerű subjectiv megtapasztalását, intuitiv ismeret pedig az ilyen alanyi élményekkel egybekapcsolt ismeret. Sajátos problémák állanak elő akkor, ha az ilyen intuitiónak logikai jelentését vesszük vizsgálat alá, vagyis, ha nem mint az alanyi ismeretek egyik alanyi mozzanata tűnik fel az intuitio, hanem mint logikai tényező, mint a nem-subjectiv igazságnak és érvényességnek a forrása. A logikus ugyanis első sorban bármily ismeret logikai értékességére irányítja tekintetét; nem foglalkozik azzal, hogy miképen jött létre az ismeret psychologiailag s minő alanyi határozmányai vannak. Ellenkezőleg, minden ismerésben az alanytól független, a tárgyi, a «tiszta érvényességi» mozzanatok érdeklik s épen azért szeret teljesen elvonatkozni attól a ténytől, hogy bármely igazság valamely térben és időben határolt individuális tudatban jelentkezik. Az igazi logikusok ebben a gondos és aggodalmas szétválasztásban néha annyira mennek, hogy az igazságoknak önálló, független létet biztosítanak, egymás közt automatikus törvényszerűséggel lefolyó viszonyokat állapítanak meg az igazságok «birodalmában» és ez az ország autonom, — az igazságoknak (Wahrheit an sich) külön álló, ideális világuk van («Drittes Reich»). A logika legújabb kori fejlődése teljesen ebben az irányban 1 De veritate etc. (London 1633. 60. 1.), v. ö. Cassirer, Das Erkenntnisproblem II. (VI. Aufl. Berlin 1911) 205. 1. 2 Bain, Mental and Moral Science. Appendix. 52. 1.