Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
tése segít majd rá az arany középútra, a «juste milieuw-re. 1 Annyit azonban el kell ismernünk, hogy a Taine-féle elmélet sok igazságot tartalmaz. Hogy minden kor szelleme mélyen benyomult az akkori művészet kifejezésmódjába és eszmei tartalmába egyaránt, az teljesen világos; csak nem szabad egyoldalúságba esnünk s a művészi alkotások finom szövedékében ki kell kutatnunk az egyéniség alkotó, kezdeményező, teremtő tevékenységének nyomait. Ha így van ez a művészi alkotások terén — ha bennük mindig egybeolvad az egyén és a kor munkássága: akkor ugyanaz a törvény fog érvényesülni a philosophiai rendszerek létrejöttében is. Minden ilyen nagy rendszer egyrészt szabadon egyéni, másrészt colleetiv alkotás: okvetlenül van benne része az egyéni kiindulásnak, de a «század» szellemének is. S mi most nem az egyéni kiindulást, a geniális rendszeralkotás individuális forrásait kutatjuk, hanem egyelőre a környezet befolyásaira leszünk figyelemmel, mikor azt kutatjuk, van-e korunknak egy teljesen kifejező bölcselete, s ha van, melyik az ? Melyik az a philosophia, a melyben a mai kor lelki állapota, gondolatvilágának iránya, eszményei s értékelése legjobban kifejeződnek? Mert hogy hell egy ilyen philosophiának előbbutóbb kialakulnia, azt majdnem bizonyosra vehetjük, annyira mély és annyira uralkodó a milieu befolyása a philosopháló elmékre is (az egyéniség szabadságának teljes megőrzése mellett). — Nem, mintha az örök, végső kérdések változnának, melyekre a gondolkozó ember a Védák óta függeszti tekintetét; a bölcselet igazi problémái mindig változatlanok, problémák maradnak, végső megoldásuk csak ideál a philosophia szempontjából, mely. felé törekszünk, de a melyet puszta észszel soha elérni nem fogunk. Hanem változik a problémák feltevése, változik az a psychikai constellatio, az az alanyi felvevő készülék, a lélek, melybe ezek a végső kérdések időnkint belevetítődnek ; fejlődik s változik a módszer, melylyel a kérdésekre a feleleteket nagy fáradsággal összeszerkesztjük. S mindezek az adatai a fejlődő emberi gondolkozásnak, adják a philosophia történetét, nem a problémák fejlődése, mert azok ugyanazok, hanem a subjectiv kilendülések a kérdések megoldása felé. S épen ezen subjectiv kísérletek teremnek minden korszak dús termőföldjéből : azért lesznek a bölcseleti nagy rendszerek nagyobb felükben a «környezet» termékei. Ha példák után kutatunk, hogy az imént felállított összefüggés 1 L. Zoltvány I. : Zola naturalismusa és Lourdes cz. regénye. Kath. Szemle, 1895. 55, kk. 11.
