Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében

hamar jött a kocsisa, ki létrát hozott s így kivergődhetvén az üregből, nemsokára Rózája karján otthon találta magát. Apja, a ki azt vélte, hogy mint jó gazda csupa vigyázatból kerülte meg éjjel a házat, még meg is dicsérte, de egyszersmind sajnálta, hogy a farkasverem önnön fiát fogta be először. Ej ! hogy ezt Jónás nem látta. Hiszen nád volt a torkolatjára téve s egész őszön a szeme előtt volt. De Jónás szerint mikor az ember asszonynyal vesződik, akkor pihen a gazdaság. Még több részletet is lehetne említeni a Toll agi Jónás czímű elbeszélésből, melyek mind a falusi élet élénk megfigyelésére vallanak. Eredeti népszokások leírását találjuk még költőnknek a Bajjal ment, vigan jött czímű kisebb elbeszélésében. «A farsang beállott — úgymond, — mindenütt mennyegzői gondolatok forogtak. A parasztleányok esténként danolva mentek ki a mezőre, szalmát gyújtottak s körültánczolván általugorták s a pernyét levegőbe szórván, nézték: honnan jövend az óhajtott vőlegény. Minden házban fejtettek, varrtak, toldottak, adtak, vettek, csak néhány pártában megőszült szüzek morogtak a világi hiúság ellen». Pöröndi Tamás, a novella főhőse, szintén farsangi útra kél, mely az ő házasságával végződik. Midőn útjában kocsijával az első falun keresztülmegy, épen akkor vezettek egy menyasszonyt az esküvőre. «Tamás, nem akarván rendet zavarni, megállott. Hetykén s minden lépten összeütve bokáját, kurjongatva, veres kendővel ékesített dolmánya panyókára vetve, széles kivarrott lobogó ujjú ingben, felpántlikázott kalapjára rozmarin, puszpáng és pávatoll tűzve, ment pajkosan elől az egyik vőfély, utána a kérők és nászok párosan, mind ünnepi köntösben. A felbokrétázott koszorús menyasszonyt lóbálva vezeti a másik vőfény, nászkendőjét lobogtatván kezében s rekedten a sok dombérozástól, az előtte menő nyoszolyóleányoknak néha verseket rikkantott fülökbe. Ezt követé a vőlegény komor arczczal, mély gondolatokban, utána mentek az örömanya, nász- és komaasszonyok; de már itt, mint a temetésnél a rend megszakadt». Szintily elevenen és jó megfigyeléssel van leírva egy falusi magyar lakodalom költőnknek Hős Tercsi czímű paródiájában is. Befejezésül, a környezeti hatás szempontjából, föl kell még említenem Kisfaludynak Sulyosdi Simon czímű rajzát, melyben szelid gúnynyal festi a világ haladásától elmaradt, míveletlen, lusta falusi nemesurat, kinek élete evésben, ivásban telik le. Sulyosdi Simon nagy helyet foglal el a világban, mert háromszor vastagabb volt másnál. A sors minden adományát szerencsés phlegmába