Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

Az intnitio a régi és az új philosophiában. BEVEZETÉS. «Es is das Geschäft der Weltweisheit, Begriffe, die als verworren gegeben sind^ zu zergliedern, ausführlich und bestimmt zu machen.» Kan 1. A mult század egyik legnagyobb elemzője, Taine H. mutatott rá kiváló nyomatékkal arra az összefüggésre, a mely minden korban fennállott a szellemek állapota s az őket környező természet és kultura között. Nagy tudományának s ragyogó dialektikájának minden erejét annak a pontnak megvilágítására fordította, a hol az emberi alkotások mintegy szemünk előtt nőnek ki a kor közállapotaiból s hangulatából, a hol a természeti erők szorosan egybefonódnak az emberi erőkkel, melyek — szerinte — minden ízökben a környezettől függenek. Ezen elmélet értelmében minden korszak nagy alkotásai önkéntelenül és szükségképen nem egyebek, mint a korszellem tükrözései. Taine «A művészet bölcseleté»-ben Goethe szavait intézi a művészekhez: Töltsétek meg szellemeteket s kedélyeteket századunknak nagy eszméivel és érzelmeivel s a műremek magától létrejön. Taine ezen elmélete azóta már megrendült, sokan mutattak rá a nagy franczia tudós felfogásának deterministikus irányára s különösen arra, hogy a nagy egyéniségek döntő szerepét irodalmi, művészeti, történeti alkotásokban teljesen mellőzi; kritikusai joggal emelték ki továbbá, hogy az ember és alkotásai nem csupán lecsapódásai a természet és társadalom mechanikus játékának — és siettek idézni Carlyle-1 meg Emerson-1, kik szerint a bonczolhatatlan egyéniség a titka minden nagy alkotásnak. «In der Individualität liegt das Geheimnis alles Daseins» (Humboldt). Tudjuk, hogy ez is végletes álláspont s a két, egymást kizáró elméletnek okos egyesí1*