Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Zoltvány Irén : Szülőföldi és környezeti elemek Kisfaludy Károly költészetében

volt vérbeli demokrata, sem egyéniségében, sem költészetében. Nem szokta ugyan Sándor bátyja példájára kérkedve emlegetni ősi származását, de műveinek ezímlapjára a neve elé ő is odaírta nemesi praedicatumát. A társas érintkezésben szeretetreméltó volt akárkivel szemben, de azért — mint életrajzából tudjuk — előkelőbb körökben jobban érezte magát s szorultságában dolgozott akárcsak egy napszámos, de még szűkes viszonyai közt is úri hajlamainál fogva költekezett egészen a pazarlásig. Kisfaludy Károly költészetében sem volt demokrata; mert azon, újabban is több oldalról hangoztatott megjegyzéssel szemben, melvszerint Stibor vajda czimű drámájában az elnyomott jobbágyosztályt védelmezi, igazat kell adnunk életírójának, Bánóczinak, hogy Kisfaludy a jobbágyságnak mint társadalmi, sociális intézménynek sem visszásságával, sem inhumánus voltával egyáltalán nem foglalkozott. S a színmű kortársai sem gondoltak ilyesmire. Maga a mű szerzője pedig világosan megmondja drámájának irányzatát, hogy a dúsgazdag kegyetlenségét és büntetését akarta föltüntetni. Kisfaludy Károly a költészetében helyenkint található népies elemek mellett is nem volt népies, még kevésbbé demokrata költő, hanem Sándor bátyjához hasonlóan, legkiválóbb műveiben a korabeli magyar nemesi osztály életének volt rajzolója. De míg Kisfaludy Sándor úgynevezett regéiben és «magyar nemesházi rajzolatokénak nevezett drámáiban a XIX. század első negyedének dunántúli földesúri életét komoly oldaláról s különösen a magyar nemesség nemzetfönntartó szerepének kiemelésével rajzolta: öccse Károly, több novellájában és legkiválóbb vígjátékaiban a magyar középosztálynak, a korabeli magyar nemesi kúriáknak társadalmi és családi életét derűs oldaláról, a komikum eszközeivel rajzolta. Kisfaludy Károly — mint ezt egyik levele szerint már kortársai is észrevették — akkor van igazi elemében, lia a komikum körében mozog, s írói művészetét legmagasabb fokon akkor tudja kifejteni, ha nem a múltba merül, hanem a saját korabeli életet rajzolja s a maga élményeiből és környezetéből, különösen a vidéki nemesi családok s a kisvárosi és falusi társadalom életéből meríti tárgyait és alakjait. Ez az ő legsajátosabb tárgyköre s ebben szerezte legnagyobb és legszebb babérait. Irodalomtörténeti szempontból is e körben hatott munkássága irányítólag elbeszélő- és drámairodalmunk, főleg a magyar vígjáték fejlődésére. S ez a nemzeti szellem annál nagyobb érdeme Kisfaludy Károlynak, mert épen írói fejlődésének kezdő időszakában évek hosszú során át