Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
szellemünk végső alapjait soha egészen világosságba nem helyezhetjük a gondolat segítségével, — hogy minden okoskodás és bizonyítás után marad még valami bebizonyíthatatlan, olyasmi, ami nélkül pedig a zárókövetkeztetésünk egyáltalában nem lesz kényszerítő, — valami ösztön, vagy előítélet dolgozik bennünk, ez minden bizonyosság alapja. Summa summarum : a végső következtetés ezekben az intuitiós philosophiákban az, hogy a rationális ész értéke kevesebb, mint a közvetlen intuitióé, a valóság egyetlen módja az intuitiv megragadás, az ész műveletei, rendszerei lehetnek hasznosak (James szerint csakis azok), de nem igazak; az igazság — itt a nagy ellenmondás — az intuitiv, subjectiv, egyéni világnézetekben van ! Mindez pedig a képzelet s a rajta épülő analogikus általánosítás és associatio felcserélése a gondolkodó ész munkájával. Ismét más példája az intuitivismusnak. — J. VolJcelt is a phantasia és az érzelemnek az értelemhez csatlakozó munkájában látja csak a metaphysikai rendszerek különbségének igazi lélektani alapját. Az «analogikus megismerésben» (Volkelt mások lelki életének külső jelekből, mozdulatokból történő beleérző megismerését nevezi így), de még inkább a mélyenjáró metaphysikákban szükséges az elvont gondolkodáson s a tapasztaláson kívül még egy harmadik elem is: «das sich ín die Erfahrungsgrundlage versetzende phantasievolle Gefühl», mely mintegy lendületet és irányt ad az ismerés két szervének, 1 a tapasztalatnak és észnek. Ha pl. a metaphysikában a természettörténésnek mélyebb értelmét kell adni, vagy az absolutum lényegét teszszük vizsgálat tárgyává, akkor képzelettel és érzéssel bele kell merülnünk a természet folyásának ismert nagy vonásaiba, — vagy az igazi emberi sorsot kellett átélnünk a második feladathoz ; phantasia és érzelem nélkül a rendszer túlságos általánosságba veszne, vagy kicsinyes maradna, szóval hiányzanék hozzá az a lendület, mely oly közel hozza a metaphysikákat a műalkotáshoz. Ugyancsak felismerhetők egy újabb logikus szerint 2 ennek az analogikus ismerésnek a nyomai még Aristoteles philosopiájában is. Pauler ezt egy rövidebb értekezésében fejtegeti, mely Aristotelest egészen új világításba helyezi s ezért itt röviden kivonatoljuk Pauler î Erfahrung und Denken (1886). 422. 2 Pauler Ákos, A negyedik nemzetközi philosophiai congressusról. Magy. Filoz. Társ. Közlem. 1912. 83. kk. 11.
