Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

eligazítása: abban az esetben oda jutunk, hogy egy világszemlélet sem objeetiv és tudományos értékű, egy sem reális (a szavaknak szoros értelmében). Akkor a világnézet és a philosophia (hiszen végső elemzésben a kettő egy) nem lesz tudományos, nem lesz igaz, hanem bizonyos psychikai, vagy inkább psychiatriai szer, az észnek önámítása, játék, ha már egyszer az elme komolyan nem tudja folytatni tevékenységét, a mi pedig a legkomolyabb dolog a világon. Vagy más oldalról figyelve így a dolgot, a philosophálás ebben az esetben egyet fog jelenteni a művészi alkotással, melynek tendentiája nem az igazság, hanem a szemlélet kielégítése, forrása az én érzelmi mélysége és convulsiói, természete a más alkotásokkal szemben való békés relativismus : hiszen műalkotások nem zárják ki egymást, nem tagadják egymást, lét és értékformájuk egészen más, mint a gondolatoké: ezek egymással szemben a radiealis absolutismus álláspontján állanak, vagy tökéletesen kizárják egymást, vagy tökéletesen összefüggenek egymással. «Egyéni» igazságok, pusztán az egyéniség létjogán, logikai képtelenségek. De nemcsak a relativismunak esünk áldozatul, ha az ismerést a teremtő képzelet lelki folyamataihoz annyira közelítjük, a mint az a föntebb ismertetett rendszerekben feltűnik, hanem egyszersmind az immanentismusnak is. Az igazság ugyanis ezekben az esetekben nem lesz tőlem, az alanytól független, hanem én teremtem meg azt a magam számára. Világnézetem belőlem indul ki s bensőmbe tér vissza; s ezen körben születik minden érték s határozódik meg minden lét. «Hiszen az intuitióval, a meglátással, a belső megtapasztalással csak nem ellenkezhetik a valóság ! — Sőt mi több : intuitióm lesz a «valódi» valóság» — az intuitionismus logikusan oda vezet, hogy valljuk: az absolutum bennünk van. Mindenesetre nagy igazságot fejteget A. Állotta, olasz tanár, mikor a bölcseleti rendszerek egyoldalú kialakulását s ennek következtében egymással szemben való relativ voltukat egyenesen a philosophusok temperamentumára vezeti vissza. A bölcseletben az érzelmi és akarati mozzanatoknak érvényrejuttatása egyenlő az így születő rendszer viszonylagos érvényével. Aliotta szerint (Atti del IV. Congresso délia Filos. ecc. II. köt. 173—181. 1.) a gondolkodásnak ezen három iránya: intellectualismus. intuitionismus, Pragmatismus csupán a különböző vérmérsékletek függvényei. Mind a három egy-egy elvont, egyoldalú szemlélete az igazi világnak; s a ki a józan philosophiához akar eljutni, annak le kell mondani a A pannonhalmi főapáts. főisk. évkönyve. 3