Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Strommer Viktorin : Guzmics Izidor mint theologus

jeszték számtalan tanítvány it, kiknek sziveikben illy jeles férfiúnak, 's tudós tanítónak emléke elfeledhetlen,'s halhatatlan leend.» 1 E mel­lett pedig a theologiai téren s a profán irodalomban szakadatlanul dolgozott s oly productiv szellemnek bizonyult, hogy csak tisztelettel lehet reá gondolni. Önálló munkáinak, folyóiratokban megjelent érte­kezéseinek s kisebb dolgozatainak se szeri se száma. De ha meglep rendkívüli termékenysége, még jobban csodálatra gerjeszt óriási olva­sottsága s az a lelkiismeretes gondosság, a melylyel olvasmányait Írá­saiban felhasználta. Mi csak theologiai munkáit néztük át s ezekből hu­szonhét ívoldalra terjed az utalások és idézetek száma, a melyeket, persze csak a helyet jelölve meg, magunknak kiírtunk. Kiváló tehet­sége mellett páratlan munkabírásnak is kellett benne lennie s rá­adásúl az éjjelt is nappallá kellett tennie, hogy hivatalos elfoglalt­sága s roppant levelezése mellett győzze ezt a munkát. Fáradhatatlan munkálkodása közben több jól megérdemelt kitüntetés érte. Rendtársai méltányolván bokros érdemeit, Nóvák Krizosztom főapát halála után 1829-ben harmadik helyen őt jelöl­ték a főapáti méltóságra; 1830. novemberében pedig az akkor ala­pított magyar tudományos akadémia tagja lett. Ezután már csak két évig maradt Pannonhalmán, mert 1832-ben Kovács Tamás főapát kinevezte bakonybéli apáttá. Szeptemberben elfoglalta az apátságot, de állásának dísze egyéniségén mit sem változtatott. Maradt, a ki volt: a munka s a kötelességteljesítés embere. Bakonv­bélbe, «az erdők 's hegyek csendes magányába örömmel vonulva, külcharacterében, nyájas bánásmódjában és szelidségében semmit sem változva ; sőt kitünőleg leereszkedve 's valódian atyailag kezde azonnal munkálni tettleg, magát, társait és népét boldogítandó». 2 Mint apát is nagy körültekintéssel végezte minden dolgát­Az apátság gazdasági ügyeinek lelkiismeretes felkarolása mellett különös gondot fordított a hitélet emelésére s a népnevelésre. De korábbi, nagyobb conceptiójú, szélesebb mederben folyó munka­körétől és terveitől sem tudott azért megválni. Kivitte, hogy a Rend tanárképzője Bakonybélbe került s ennek természetesen ő volt az éltető lelke. Elfoglaltsága mellett arra is talált időt, hogy az iro­dalomnak is éljen. Minket érdeklődőleg itt Bakonybélben indította meg Vallási és Egyházi Tár czímü folyóiratát, a melyet nemcsak szerkesztett, hanem értekezéseinek, czikkeinek nagy részét is maga 1 Beéiy (Briedl), u. o. 359. 1. 2 Beély (Briedl) u. o. 360. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom