Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
nem több, mint egy, a jelenségvilágból kiragadott szemlélet s e szemlélet analógiájára való magyarázása a többi jelenségeknek. Egy elhatározó, nagyjelentőségű gondolat vagy szemlélet válik az egész mindenség alaptervévé. Ennek a rendszeralkotásnak a csírái már a részlettudományos vizsgálódásban is benn lappanganak. Minden tudomány szinte ösztönszerűleg oda törekszik, hogy saját területén túlmenjen s általánosításokba bocsájtkozzék. A physikus p. o. egy szempontból vizsgálja a világot: az ő szemében csak atomok s ezek csoportjai számítanak; ha az ily természettudósban felülkerekedik a philosophus, akkor a szaktudomány szempontját metaphysikai rendszerré vagy feltevéssé tágítja: minden létező csak anyag. Úgy, hogy azt mondhatjuk: egy-egy metaphysika megalkotásának törvénye nem más, mint analogikus általánosítás. Vizsgáljuk meg például E. von Hartmann rendszerét, a «tudattalannak philosophiáját» s azt fogjuk látni, hogy bizonyos physiologiaipsychologiai megfigyelés, a tudattalan lelki tények, alapján magyarázza meg az egész világ keletkezését s igazi lényegét. Herbert Spencer synthetikus bölcselete nem egyéb, mint a Darwin-féle fejlődés-fogalomnak kiterjesztése a jelenségek teljes körére. Schopenhauer hasonlóképen lélektani fogalomból indul: az akaratból s ennek megfigyelt irrationalitásából ; ezt az észszerűtlen elemet ismétli végig az egész világrendszeren, ennek analógiája érvényesiü a szerves és szervetlen világban egyaránt. Maga Bergson, napjaink egyik legnagyobb metaphysikusa, nyilt vallomást tesz erről a metaphysikát alkotó lélektani folyamatról : «La conscience que nous avons de notre propre personne, dans son continuel écoulement, nous introduit à l'intérieur d'une réalité sur le modèle de laquelle nous devons nous représenter les autres. Toute réalité est donc tendance». (Introduction à la Métaphysique. 25. 1.) Egy gondolat tehát a modell, melynek mintájára minden mást feltüntet, magyaráz a metaphysikus, Plátó épúgy, mint Hegel, Spinoza épúgy, mint Schelling stb. S ez egészen természetes is. Hiszen minden ismerés abból indul ki, hogy tapasztalatokat, vagy élményeket kötünk össze. Sokszor azt hisszük, meg vagyunk győződve, hogy ez összekapcsolódás az élményeknek megfelelő tárgyak között is fennáll ; sokszor azonban ez a tárgyak közti kapcsolat nem oly világos, hanem inkább csak postulált. Ha a tapasztalás nem mutatja közvetetlenül magát a kapcsolatot is, akkor associálódik bennünk egy mult, ehhez hasonló tapasztalás képzete s ez most útmutatásul, schémául szolgál; ez az analógia. Ez a lépés minden tudományos kutatásban
