Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
nélkülözhetetlen s a hypothesiseknek gazdag termőföldje. Ehhez most a metaphysikus csupán egy merész általánosítás műveletét kapcsolja s ezzel kibontakozik előtte az új világmagyarázat, melynek születésénél ott az intuitio, vagyis az analogikus associatio. 12. Hogy ez a lelki folyamat, melylyel új analógiákat teremtünk, mennyire rokon folyamat azzal, melyet teremtő képzeletnek mondunk, az magától szembeötlő. Keressük meg a rokon vonásaikat. Mind a philosophus, mind a művész abból indul ki, hogy egy vonást ragad ki a jelenségek gazdag világából. A művész azt, mely jellemzetes, a bölcselő azt, mely szerinte a világ lényege. A jellemzés, mondja Feuerbach, nem más, mint «Weglassen des Unwesentlichen» s a metaphysikus is abban bízik, hogy megragadja a dolgok rejtett rugóját, hajlik a költő szavára: «Erkenne, was die Welt im Innersten zusammenhält, schau alle Wirkenskraft und Samen». Innen van, ebből a belső rokonságból, hogy Taine a művészetet és tudományt egy célra rendelt valóságoknak hitte : a művész csak más nyelven mondja ugyanazt, a szemlélet közérthető nyelvén, a mit a philosophia elvont gondolatokban fejez ki; mindkettőnek célja pedig a valóság lényegének megragadása. Hasonló gondolatokat fejteget Bergson is a Nevetésben. 1 Továbbá: a mi egy philosophiai rendszerben a következetesség, az a művészi alakításban a stíl : egy egységes gondolatnak következetes végighuzódása az összes részleteken. — Egyezik az analogikus alkotás s a teremtő képzelet működése még abban is, hogy egyik sem ú. n. tiszta ismerés, hanem mindkettő telítve van érzelmi és phantastilcus elemekkel. Az az associatio ugyanis, mely mindkét működésnek mintegy értelmi gerince, nem valami vacuumból szökken elő, hanem okozata és eredménye egy mélyebb, ösztönösebb erőnek, az érzelemnek, mely nagyon befolyásolja képzeteink folyamát. Hogy ez a befolyás hogyan történik, arról a psychologia világosít fel; ezt itt bővebben nem fejtegetjük, csupán a tényre van szükség s ezt a legegyszerűbb megfigyelés is igazolja. Mindenki tudja, hogy könnyebben lobbannak fel az eszmék izgatott állapotban; a félelem a képzetek őrült rohamát váltja ki; halálra itélt egyén sokszor végigélte utolsó perceiben, úgy mondják, csodálatosan tiszta képzetekben, élete egész folyamát. Bonnet, ki az akarati (tehát egyszersmind érzelmi) elemet nagyon hangsúlyozta minden lelki tevékenységben, mondotta, hogy a figyelem, tehát az elmének érzelmektől 1 Magyarul ford. Dienes Valéria. Világkönyvtár 131. kk. 11.
