Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

A műveiben lerakott vagy elhintett eszmék közül azonban a legtöbb nem keresztényi, hanem csak közei-keresztényi, úgyhogy nem szükséges föltennünk Senecáról, hogy a kereszténységgel egyenes összeköttetésben állott; legtöbb eszméje t. i. közvetetlen folyománya az ókori bölcseleti rendszereknek, melyek akkoriban a keleti vallásokkal érintkezve, valósággal újjá születtek s megnemesítve jelentkeztek némely kiváltságos ember ajakán. Az pl., hogy a test csak rövid ideig tartó vendégfogadónk vagy szállásunk e földön (non domum esse hoc corpus, sed hospitium et quidem breve hospitium), nem szükségképen Szent Pál gondolata (t. i. non habemus hic manentem civitatem, sed futuram inquirimus), mert már Platón rég ugyanazt tanította s Cicero is utána mondja a Cato M.-ban és egyebütt: ex vita ita discedo tamquam ex hospitio non tamquam ex domo. De váltakoznak is nála a keresztény eszmék egymás mellett a pogányokkal, pl. mikor az Istenről egész pantheista módon beszél, akár csak Spinoza (Deus = ipsa natura), de leginkább midőn a bűnöktől való megváltásról hallani sem akar, hanem egyes-egyedül az erényt tartja szükségesnek s egymagában is elegendőnek a boldogságra (v. ö. Cic. Tusc. disp. 5. k.) vagy a midőn pláne az öngyilkosságot magasztalj a s a szabadságra vivő útnak-módnak hirdeti (iter ad libertatem) uticai Cato és Cicero módjára (Tusc. d. s egyebütt), bár Julius Caesar írt ellenök Anticatójában. A keresztény irók mégis, pogány móc'on végzett élete ellenére, vagyis csupán keresztényül hangzó mondásai vagy szép helyei alapján, keresztény embernek hitték és hirdették őt már elég korán. Tertullianus (De anima 20. fej.) őrá hivatkozik ama hires felfogásának igazolása végett, mely szerint az emberi lélek természeténél fogva keresztény (anima naturaliter Christiana, v. ö. Seneca De benef. 4, 6. : omnia naturalia animae ut substantiva eius ipsi inesse) és «saepe noster»-nak nevezi. Továbbá Senecára hivatkozik (Apol. 12. fej.) a pogányokkal szemben, midőn a babonát ostorozza, melyet — úgymond — már Seneca megrótt bennek 512. s köv. 11.), s ugyanitt a reá vonatkozó gazdag irodalom is közölve van, De Maistre szép mondása Senecáról, hogy a levelek némelyike olyan, hogy Bourdaloue és Massillon bátran elmondhatták volna a szószékről. Az egyházírók nem is győzték idézgetni (így Lactantius) eme mondatát : «Deus non immolationibus et sanguine multo colendus est, sed mente pura, bono honestoque propositio, in suo cuique pectore consecrandus est». Ilyen nyilatkozat csak a kereszténység atmosphaeráját éldelő írótól telhetett !