Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

tek, pogányokban, s ti őt ezért korholtátok (Idem estis, qui Senecam aliquem pluribus et amarioribus de vestra superstitione perorantem reprehendistis). Tertullianus ezzel Senecának a babonáról szóló, de elveszett iratára czéloz, a melyet főbb részleteiben Szent Ágoston tartott fenn számunkra «Di civitate Dei» czimű művében. Szent Ágoston is erre az elveszett műre támaszkodva mondja Senecáról nyilvánított Ítéletében: «Christianos iam tum (t. i. Nero idejében) Judaeis inimicissimos in neutram partem commemorare ausus est, ne vel laudaret contra suae patriae veterem consuetudinem, vel reprehenderet contra propriam forsitan voluntatem». íme Szent Ágoston még titkos kereszténynek is tartja Senecát, a ki szerinte csak forma szerint nem szakított a pogánysággal. Ez különben jellemző Szent Ágoston felvilágosultságára, mert másutt meg Ciceróról nem hiszi, hogy elkárhozott ; hisz ő is neki köszönheti a megtérését első indíték gyanánt (t. i. Cicerónak Hortensius czimű dialógusa indította meg őt első ponton) ; már pedig Isten irgalma kiterjedhet a pogányokra is. Lassankint azután oly komolylyá s erőssé vált az említett hit Senecának keresztény voltáról, hogy Szent Jeromos már nem habozott nevét az egyházirók, sőt a szentek közé iktatni '} «Quem (Senecam) non ponerem in catalogo sanctorum, nisi me epistulae illae provocarent, quae leguntur a plurimis, Pauli ad Senecam et Senecae ad Paulum», ime az ok, miért sorozta őt a szentek közé. Tehát a szóban levő hírhedt, mert hamisított levelezés bírta rá Jeromost, hogy a szentek sorába fölvegye Senecát. 14 levél ez, ájtatos vagy jámbor tartalommal, csak nagynéha tarkítva világi vonatkozású dolgokkal. Az egész középkoron át mohón olvasott, ép azért nagyon elterjedt levélgyüjtgmény gyanánt szerepelt és sok kéziratban maradt ránk. Legrégibb kézirata, a straszburgi 1870-ben elégett, de valamivel előbb még Kraustól

2 összehasonlítva egyéb codexekkel, eléggé ismeretes módon áll előttünk mint codex Argentoratensis (C. VI, 5.) ; a második legrégibb codex pedig a milanói Ambrosianus (C. 90.) ; ezek valószínűleg a 9-ik századból valók s részben romlott szöveget nyújtanak, azonban későbbi codexekből hibáik megigazíthatok. Már Erasmus rájött, hogy ez a levelezés Seneca és Szent Pál között hamisítvány, mert semmi köze a két kiváló emberhez. 1 L. e dolgokat bővebben Schanz róm. írod. történetében és Baumgartner világirodalomtörténetében. 2 V. ö. Tübinger, Theolog. Quartalschrift 1867.