Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

szempontok, melyekből ezen összefüggéseket a gondolatok és más élmények között (melyek az objectiv világra vonatkoznak) létrehozzuk, lesznek döntők arra nézve, vájjon egy gondolatcsoportot költészetnek minősítsünk-e, vagy tudományos rendszernek. Az összefoglalás más és más lehet, az összefoglalás anyaga ugyanaz lehet ; azaz, épen ott van a különbség, «intuitióval» ragadom-e meg a dolgok összefüggéseit, avagy észszel és okoskodással? Bizonyos közösség mindamellett mutatkozik a költői (képzeleti) és a tudományos összefoglalás synthesise között. Csakhogy ez az egyezés, ez a közös gyökere a két functiónak nem valami közös észtehetség, aminőt föntebb megállapítottunk, mert az nem volna lehetséges; hanem azt mondhatjuk, hogy mind a költészetben (ugyancsak így a felfedezésekben, orvosi tevékenységekben stb.) dolgozik a phantasia, sokszor pedig csakis ez, —- mind pedig a tudósnak szüksége van bizonyos inventióra, lendületre s ez hasonlóképen a phantasia erejében születik, csakhogy itt a képzeletnek az észszel és kritikával kell feltétlenül párosodnia. Helyesen fejezi ki ezt a viszonyt Hagemann a képzelet és az ész működése között (Psychologie. 8. kiad. Freiburg 1911. 241. 1.) : «So kann einerseits eine reiche, nach den verschiedenen Seiten hin Verbindungen stiftende Phantasie und gutes Gedächtnis dem Denken das Erkennen und Stiften von Beziehungen wesentlich erleichtern und wie dem künstlerischen Schaffet, so auch der Wissenschaft durch glückliche Kombinationen zu Erfindungen und Entdeckungen verhelfen ; aber anderseits muss zu dem Fund der Phantasie, um wissenschaftlich verwertbar zu sein, erst die logische Arbeit hinzukommen». Ez a phantasia az, amely közös szerve mind a művészi szemlélésnek és alkotásnak, mind a tudományos felfedezéseknek, mind a philosophiai rendszerezésnek ; s lia nem akarunk üres szóharcot vívni, akkor Keyserling intuitióját a phantasia psychologiai folyamatával kell azonosítani. Képzeletté fog elegyszerűsödni az intuitiónak előbb oly mystikus fogalma. Meg egyébként is : az a meggondolás is nehézségeket támaszt : szabad-e a gondolkozás egész területét egyetlen «őstehetségre», az intuitióra visszavezetni ? A gondolkozás mindig bizonyos lelki folyamatokban áll; psychologiailag csupán ezek vannak előttünk s nincs hatalmunkban őket bizonyos, ezen folyamatoktól különböző tehetségre, vagy ősformára, az intuitióra kizárólagosan visszavezetni. Mi is volna az a minden gondolkodási ténykedésbe beleolvadt ősmateria, az az önmagában, tisztán sohasem nyilatkozó őstehetség, mely