Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
hamar kétnyelvűek lettek, mert latin nyelvre fordíttatván, párhuzamosan vagy külön-külön is megjelentek: azért közönségesen őket is a római történetirók közé szokták sorolni. 1 Egy ilyen császárkori, görög nyelvű római történetíróból, Cassius Dióból, már úgyis eleget idéztünk föntebbi előadásunk fonalán. A II. század végén s a UI-ik első felében élt bithyniai (nikaiai) ember volt s megírta 80 könyvben Róma történelmét Aenéástól Alexander Sevérus császárig, de csak 24 könyv (35-től 60-ig) maradt fenn tőle. Első az itt itt számba veendő irók közül Flavios Jóséphos zsidó író, a ki Rómában írta és adta ki műveit a császári ház védelme alatt (innen mellékneve: Flavios). Kevéssel utóbb élt Krisztusnál: 37-ben született Kr. sz. u. Caligula uralkodása alatt és a II. század első évtizedének végén halt meg. Mivel főpapi családból származott Jeruzsálemben és farizeus is volt, kellett hallania a szülői házban földijéről, a názáreti Jézusról, az új hit alapítójáról, mert hisz látta a kereszténységnek gyors és hatalmas terjedését. Valóban találunk is a saját nemzetéről írt történelmében (20 könyv), az IuclaiJcé Archaiologiában (Zsidó régiségtan, melyben a zsidók történelmét tárgyalja kezdettől a Kr. u. 66-iki fölkelésig) a XVIII, 5. egy alkalmi megjegyzést Keresztelő Szt. Jánosról, majd pár sorral előbb meg egy hosszabb nyilatkozatot Jézus Krisztusról, a melyben nyilt vallomást tesz Jézusról s olyan módon dicséri, hogy keresztény embernek is becsületére válnék. Szól pedig ez a hely XVIII., 3. 3. eredetiben imígy: Tívexa: §s -/.atà xoöxov XÖV yjpóvov Trjaoôç cracpoç dcvrjp, eiye àvopa auxov Xéyscv ypy] • fjV yàp t-apaoôÇtov epywv TtoiTjxfjç, SiSáaxaXo? avftpWTOov xöv Yjdoyrj xáXrjdvj oáyojxévwv %od izoXkobç [ièv 'louSatouç, 7toXXoùç 5è y.ac xou eEXÀïjvtÂO ,j èTïrjyaysxo • 5 Xpcaxoç o&xoç Vjv xaï aôxov ëvôs'çei xöv Ttpöxwv ávSpöv Trap' t^hv axaupö £7UX£xqxrjy.,ôxoç ütXátou ovx èizzùaxvxo oi xb itpwxov aôxov àyaTrrçcjavxeç • ècpxvrj yàp aùxoïç xpcxï]v ^[xépav iràXiv Löv xöv •ö-eíwv îipoœyjxôv xaOxá x£ xa> àXXa [JTOPCA 7:sp: aùxoô 1 V. ö. Müller-Mangold ókorában vagy Baumgartner világirodalomtörténelmében. A Bartal-féle bibliographia meg épenséggel nem is akarja tudni, hogy Marcus Aurelius császár, Flavios Jóséphos és Hésychios görögül írtak, hanem csupán latin Íróknak mondja őket. — Az ne bántson senkit, hogy az e korbeli irók rendesen Rómában adták ki műveiket, mert ez divat volt akkor : Szt. Márkus evangelista Rómában írja (52—62 közt) evangéliumát, Pausanias útleiró (a pogány görög Bädeker) nem is szól Rómáról, csak Görögországról s mégis Rómában adja ki művét. Azért beszélünk a görög irodalomtörténetben római korszakról.
