Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában
9. Az intuitio, amint az eddigiekben feltűnt, az észtehetséggel általában volt egyenlő. Kibővül azonban ez a fogalmazás, ha megvizsgáljuk, mit tart még Keyserling intuitiv megnyilatkozásoknak az ember szellemi életében. Azt láttuk, hogy az intuitióra nemcsak a philosophusnak van szüksége, hanem mindenkinek, aki alkotni akar, akár orvosnak, akár költőnek, akár tudósnak. Az intuitio fogalma tehát kibővül s közel jár ahhoz, hogy ily módon a képzelettel legyen azonossá. Valóban: ha a költő alkotása époly synthesis, mint a tudós eszméi, vagy a philosophus rendszerei, — ha mindegyik intuitív kezdetből sarjad, fel kell vetni a kérdést, hogy vájjon mi különbözteti meg az igaz összefüggéseket a phantasia intuitiv összefüggéseitől ? Keyserling úgy oldja meg a kérdést, hogy az összefüggések ugyanolyan természetűek mind a két esetben, csupán azok a tárgyak különbözők, melyek között az összefüggéseket létrehoztuk. Ha az összefüggés adott realitások között áll fenn, akkor tárgyi ismeréssel van dolgunk ; az ilyen összefüggéseket alkotó tudatban a természet világa hiven tükröződik. A költő képzeletei ellenben fictivek, nem a valóságot adják s nem realitások között keresi alkotójuk az összefüggést. így magyarázza Keyserling a tudomány és a költészet közötti különbséget. Sajnos azonban, hogy ezt a különbséget egészen másban kell keresni s aki úgy találja, mint Keyserling, az rosszul különböztet s a helytelen különböztetésnek eredménye csakugyan az lesz, hogy épen azt zavarjuk össze észrevétlenül, amit szét akartunk választani : a költészetet és tudományt, az ismerést és a phantasiát. A két tevékenység között ugyanis épen nem a tárgyakban van a különbség. Mindenki tudja, hogy ugyanazon gondolatokból philosophiát is lehet összeszerkeszteni, meg költészetet is, épúgy, mint ugyanazon jellemek szerepelnek a történelemben, tehát a valóságban, mint pl. egy történelmi regényben vagy drámában. Egy szép vidék lehet a geologus figyelmének is tárgya, de ugyanazt tekintjük az aesthetának pillantásával is. Tehát épen nem a tárgyakban, a fogalmakban, a realitásokban lesz a különbség tudomány és költészet között, hanem épen ellenkezőleg, a viszonyok, összefüggések, — sa stesso deli' opera del filosofo un' intima e, direi, fatale contradizione tra l'alto intento, a cui egli mira, di comporre a sistema la sua concezione del mondo, e ciö che questa porta necessariamente in se di limitato e di relativo alle condizioni della nostra mente e a quelle della storia del sapere e della coltura ecc.
