Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Várkonyi Hildebrand : Az intuitio a régi és az új philosophiában

Közeli ugyan a kísértés, hogy ezt a homályos fogalmat az evidentiával, az Ítélettel, a kategorizálással azonosítsuk ; de ennek az egyszerűsítésnek nagy nehézségei vannak. Az elme tabula rasa születésekor és minden anyagát csak az érzékié ten keresztül nyeri; az elme ősi tulajdona csak a rendszerezés, amint ezt Locketól Kantig a philosophia fejtegette. Mondhatjuk-e, hogy ez a rendszerezés azonos Keyserling és Parodi intuitiójával? Nem: mert egyrészt azt halljuk, hogy minden gondolkodási functiónak alapja, apriori elve, — tehát a rendszerezést is megelőzi, ha rajta a kategóriákat értjük. Nem is lehet az Ítélet az intuitio, amiben a gondolkodás lényegét Jerusalem, Rickert, Windelband, B. Erdmann látják, ennek még inkább apriorija. Mi tehát? Egy végső, megmagyarázhatatlan adat, melynél meg kell állapodnunk. Az intuitióra vissza lehet vezetni a gondolkodás egész működését, mert a gondolkodás lényege csakugyan az összefüggések létrehozása (psychikus synthesis) gondolatok között, de az intuitiót még egyszerűbb elemek összetételének kimutatni lehetetlen. Az intuitio tehát maga a gondolkodás, synthesis, leglényegesebb vonásában; őstény. Ezt az intuitiv őstényt azonban soha a maga tisztaságában nem tapasztalhatjuk. «Tiszta gondolkodás» ugyanis nem létezik, s így az intuitio, mint ilyen, sohasem jelentkezik előttünk. Àz intuitio és logikus gondolkozás közötti viszony tehát az lesz, hogy az intuitio fogalmakba sűrűsödve, rationalis gondolatokba szétosztva jelenik meg az emberi gondolkozásban. Az intuitio, mint ilyen kifejezhetetlen ; gazdag és fogalomfeletti valami; a gondolatok belőle szívják logikus értéküket és életüket, de ellentét áll fenn mégis közte s a logikum között: amaz élet, ez pedig abstractiók gyűjteménye. Látni fogjuk, mint válik majd ezen ellentét Bergsonnál teljes egymástkizárássá, míg Keyserling és Parodi a két fogalom (intuitio és ész) közé hidat törekednek verni. Keyserling philosophiája szerint mód nyilik arra, hogy a kritika, hosszú időn át javítva értelmünk töredékes fogalmait, közelebb hozza őket az intuitio absolut igazságához, s a fogalmak ezen lezárt jelentésével az intuitio (a gondolkozás, mint ilyen) adaequát kifejezést nyer (Logos III. 77— 78. 1. Voltakép ugyanezt akarja Bergson is a «hajlékony fogalmak postulatumával», bár ellentétben az intuitio és észnek tőle felállított különbségével). Parodi szerint is egybeolvad az intuitio és ratio. (Atti, II. 148. I.

1) 1 A fentebbiekhez hasonló gondolatoknak ad kifejezést Barzelotti, La mente filosoíica contemporanea. Atti, 1. 48. 1. : V'i nella sostanza anzi nell' atto