Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
cetera scelera prohibentes. Tunc Traianus rescripsit hoc genus inquirendos quidem non esse, oblatos vero puniri oportere». íme látjuk, hogy e nyilatkozat föltételezi a szóban forgó levelek ismeretét, mert majdnem szórói-szóra közli tartalmok lényegét. De a belső okok még kétségtelenebbé teszik a levelek valódiságát. Első sorban a nyelvi sajátságok oly benső rokonságot tüntetnek föl a többi levelekkel, hogy csak egyazon kézből eredhettek valamennyien. Ezeken kívül Plinius és Traianus egyénisége tükröződik le bennök, összhangzatosan az elsőtől az utolsóig. Plinius tudósításai mutatják a határozatlan, a habozó, a töprengésig lelkiismeretes és pontos helytartót, a ki egyetlen fontosabb lépést nem mer tenni császári urának megkérdezése és beleegyezése nélkül; a császár felelete pedig Traianus szellemének s egész egyéniségének bélyegét hordja magán és a Pliniusnál fennmaradt többi levelével együtt fennen hirdeti a nagy császárnak uralkodói jellemét, a ki világos tekintettel ismeri föl az eseményeket s császári rövidséggel, szinte császárvágással intézi el a kérdéses ügyeket. A levelek megértése végett ismerkedjünk meg immár ifjabb Pliniusnak bithyniai kiküldetésével s ottani szerepével, szóval az akkori kisázsiai viszonyokkal, legalább rövidesen. A helytartóságáról szóló fő (mert van több is) felirat így szól : Legátus propraetore provinciáé Ponti et Bithyniae consulari potestate in eam provinciám ex sen. cons, ab imperatore caesare Nerva Traiano Augusto Germanico Dacico 1 missus». Helytartóságának ideje, mint említettük, Mommsen szerint 111-től 113-ig terjedt-. Traianus idejéig a senatus kezelte Bithvniát és küldött e tartományba évenkint proconsult sorshúzás útján, míg Pliniust már maga Traianus küldte császári követ minőségében. Hogy ez a kiküldés különösen bizalmi jellegű volt, azt az említett felirat bizonyítja s maga Traianus is többször hangsúlyozza leveleiben, (18., 32., 117.) Oly visszaélések megszüntetéséről kellett ugyanis gondosdoskodni, melyek az eddigi kormányzás alatt lassankint elharapództak. 2 Eme visszaélések között szerepelnek különösen a községek igazgatásában uralkodó rendetlenségek, a melyeket az évről-évre váltakozó kormányzók önkénye és más-más természete idézett elő, 1 Dacico : tehát Traianus már ekkor viselte a mi Erdélyünk meghódításáról fölvett melléknevét. 2 «Meminerimus idcirco in istam provinciám missum, quoniam multa in ea emendanda apparuerint». (ep. 32.)
