Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

úgyhogy homlokegyenest ellenkező intézkedések (hol túlságos szigorúak, hol meg elnézők) szóltak hasonló esetekről a községek kormányzatában, de elsősorban az ott elszaporodott hetaeriák és titkos társulatok tették szükségessé, hogy erős kézzel nyúljon bele a császár az ügyek rendezésébe. Hetaeriákon nem épen csak azokat az egyesületeket értették, melyeknek nem volt meg a hivatalosan megkívántató engedélyök, hanem még inkább azokat, melyek tiltott czélokra törekedtek, nyugtalanságot és forrongásokat idéztek föl s ép azért közérdekből nem voltak tűrhetők. De nemcsak ezen görög néven : hetairia, hanem más görög nevezet alatt is előfordullak, pl. dianomé (ep. 116.) vagy eranos (ep. 97.) nevek alatt s tudjuk, hogy Görögországban kivált a belvillongások idején virágzottak az ily egyesületek, a melyekbem mint később és manap is, a párthívek egymásnak támogatása végett egyesültek választások, pörös ügyek stb. idejére s nagy hatást, de sokszor igen káros befolyást gyakoroltak a közügyekre ; így különösen a peloponnésosi háború zavarai közepett, midőn ép a hetaeriák hatása alatt az erkölcsi fogalmaknak teljes összezavarodása köszöntött be (1. Xenophón Hellénikájának több helyén s Thukydidés III, 82.). Hasonló egyesületek, mint a görög hetairiák, voltak Rómában már ősidőktől fogva az ú. n. collegiumok különféle czélokért, s állítólag már Numa szervezte a kézművesek és művészek czéhét (Plutarchos, Numa 17.). Csakhogy idővel, különösen a köztársaság vége felé, a nevezett egyesületek már politikai üzelmek színhelyévé lettek, épen azért a senatus intézkedésére egymás után föl kellett őket oszlatni, miként Cicero is említi (ad Quint, fr. 25.) a következő senatus-végzést : «Ut sodalitates decuriatique discederent lexque ferretur, ut qui non discessissent, ea poena, quae est de vi, tenerentur». Még gyanakvóbb volt ellenök a császárság, azért csupán az ősidőktől fogva fennállott és kiváltságokkal felruházott egyesületeket tűrte meg. (Sueton. Caes. 42. Aug. 32.) Mily messze mentek bizalmatlanságukban a császárok, világosan látjuk Pliniusnak két (42. és 43.) leveléből. Midőn ugyanis Nikomédiában nagy tűzvész volt, mely a városnak jó részét elpusztította, Plinius arra kérte Traianust : engedje meg neki, hogy tűzoltóságot

1 szervezhessen vagy 150 ácsmesteremberből, s bár Plinius a legteljesebb ellenőrzést és felügyeletet igérte a császárnak, még sem kapott engedélyt a szervezésre, mivel a császár szerint minden olyan egyesület 1 Latinul vigiles, szép fejezet van róluk Lancianinak Régi Rómájában.