Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
levél gyűjteményt, részint legalább a két levélnek a valódiságát kétségbe vonták. Már az első kiadók panaszkodtak az olyan hyperkritikusokra. Majd a theologusok részéről a rationalismus alapítója, Semler 1 (1788. Neue Versuche), nyilvánította e két levelet hamisítványnak, még pedig Tertullianust gondolva hamisítójoknak; ámde az ő felszínes birálata magán hordozta a rationalismusnak minden fogyatkozását, ép azért kevés elismerésre és hitelre talált. Még kevesebb hatással volt Heldnek «Prolegomena» (1835. Schweidnitz) czimű könyve, melyben az egész levelezést egyszerűen, minden különböztetés nélkül hamisnak nyilvánította, azaz elvetette ilyen semmis okok alapján: Plinius helytartóságának rövid ideje alatt oly sok levelet egyáltalán nem írhatott; másrészt a tárgyak is, melyekről a levelek szólanak, egész jelentéktelenek stb, Űjabb időben főkép franczia tudósok, mint Aube, Desjardins, Dupuy stb. támadták a keresztény ügyben írt leveleknek hitelességét. Bizonyítékaik sokfélék, de tán valamennyi összefoglalható ebbe a három pontba : 1. Plinius, mint pogány ember, nem ítélhetett oly kedvezően a keresztényekről; 2. mint jogásznak tudnia kellett császára nélkül is, mily eljárás volt alkalmazandó a keresztények ellen; 3. nem rögtön fogott a keresztények üldözéséhez, pedig, ha oly államelleneseknek tartotta őket, mint a levél írója mondja, előbb kellett volna föllépnie ellenök, mint tette. Csakhogy ezek az ellenvetések nem helytállók, mihelyt közelebbről vizsgáljuk őket, s elég csupán a főbb okokat felhozni, a melyekből a levelek valódisága önként folyik. A külső okok egyhangúan tanúskodnak az illető levelek igazeredetűsége mellett, s ezek nem mások, mint a hitvédök (apologéták), a kik mind ismerik Plinius levelét. Legyen elég közülök Tertullianust megszólaltatni, a ki 2-ik apológiájában imígy ír: «Invenimus inquisitionem quoque in nos prohibitam. Plinius enim Secundus, cum provinciám regeret, damnatis quibusdam ehristianis, quibusdam gradu pulsis (= meginogtak, gladiatori kifejezés), ipsa tarnen multitudine perturbatus, quid de cetero ageret, consuluit tunc Traianum imperatorem, allegans praeter obstinationem non sacrificandi nihil aliud se de sacramentis eorum comperisse, quam coetus antelucanos ad canendum Christo ut deo et ad confoeclerandam disciplinant, homicidium, adulterium, fraudem, perfidiam et 1 A szentírás-hermeneutikák külön szakaszt fordítanak Semler rendszerének czáfolatára (v. ö. a Günther-félében, melyet mi tanultunk).
