Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

szor kiaknáztak, megvitattak, hitelességöket kétségbevonták, majd megint visszahelyezték őket régi jogaikba (az irodalmat 1. Schanz róm. irod. 2. kiad. II. 2. 447. s köv. gg.).

1 De nemcsak a szóban forgó két levélnek (a keresztények ügyében) volt meg a maga külön sorsa, hanem az egész levelezésnek is, mely valaha Plinius és barátai között folyt. Sokáig nem ismerték, s csak a 16. században került elő az ismeretlenség homályából. A régi kéziratok, egynek kivételével, mind elkallódtak; az egyetlen fennmaradt kéziratot is csak napjainkban fedezték föl (1. Hardy, Journal of Philol. 17., 95., valamint szép kiadásának bevezetésében, London, 1889.) az oxfordi Bodley-könyvtárban, azt is csonkán, mert csak a 40 első levelet olvashatni benne, úgyhogy a szóban levő két levélnek hiteles alakjára nézve meg kell elégednünk az első nyomtatott példányok: az Avantius-féle 1502-ben s az Aldus-féle 1508-ban megjelent szövegek hagyományával, a melyek hü másai az elveszett kéziratoknak. Sajnos, a levelek sorozata itt csak nagyjában időrendi, a későbbi kiadásokban pedig még önkényesebb ; de könnyű volt a tartalom nyomán az eredeti sorozatot helyreállítani, s a Keil-féle nagy kiadás (Leipz. 1870.) már eredeti rendjök szerint megállapítva tartalmazza őket. Eme sorozatnak darabjai a 15-ik levéltől kezdve vonatkoznak Plinius helytartóságára s miként a felsőbb kritika (Mommsen, Hermes III. 31. s köv. 1.) megállapította, a 111-ik év szeptember havától egész a 113-ik év januáriusáig terjedő időszakot, tehát két esztendőt töltenek ki. Ehhez képest már most meg lehet határozni a szóban forgó fontos levelek keltét is, a mely nem volt egyéb, mint a 112-ik év. Vagyis e levelek csak néhány évvel előzik meg azt az időt, a melyben Tacitus szerzette a maga művét. Plinius leveleit mégis második helyen tárgyaljuk a bennök foglalt keresztényüldözés későbbi volta miatt. Azóta, hogy a Plinius és Traianus közti levelezés nyomtatásban megjelent, mindig akadtak olyan kritikusok, a kik részint az egész 1 Ifjabb Plinius teljesen kortársa (Kr. u. 62-113.) és benső barátja Tacitusnak. 247 levele maradt fenn, 9 könyvbe elosztva. Levélíró voltát magyar rhetorikáink (1. Névynél vagy Négyesynél) szokták szemelvényekkel (különösen a Vezúv kitörését, a hol nagybátyja tudományszomjának esett áldozatul) bemutatni. Levelei kedvesek és könnyű latinságuak, ellentétben Tacitussal. A keresztények ügyében való levélváltást a Mika-féle tört. olv. könyvben Szigeti Gyula fordította le. A leveleket találóan jellemzi Csengeri J. római irodalomtörténelmében. (Heinrich-féle Világirod. tört.) Szemelvényeket szoktak közölni belölök a nagyobb egyháztörténelmi könyvek is.