Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

(szó szerint: leleplezés, kinyilatkoztatás, latinul: revelatio), a melyben szárnyaló phantasiával van megrajzolva az Isten országa és a földi kényuralom közti harcznak világra szóló kifejlete, végső eredménye. Ennek a sokat vitatott és ide-oda magyarázott könyvnek a zsidó és keresztény felfogás között való látszólagos ingadozása azt a föltevést keltette néhány tudósban (Vischerben és társaiban), hogy az Apokalypsis nem keresztény kéz műve, hanem alapjában zsidó könyv (v. ö. Acsádi lexikonában), melyet Domiti

anus idejében valamely keresztény átdolgozó keresztényi es betoldásokkal ékesgetett föl. (Lásd Staerk, Neutestamentliche Zeitgeschichte, IL köt., Göschen.) Ámde ez a föltevés nagy nehézségekbe, főkép pedig abba a megfejthetetlen rejtvénybe ütközik, mikép tudott egy keresztény iró (a ki a legélesebb ellentétbe helyezkedik azokkal, a kik magukat zsidóknak nevezik, de nem egyebek, mint valóságos sátáni gyülekezet) arra vállalkozni, hogy egy jellegzetes zsidó iratot használjon fel műve alapjául s már meglevő zsidó kinyilatkoztatásokat olybá merjen fitogtatni és hirdetni, mintha a saját személyének adott sugallatok vagy látomások volnának?!... Az Apokalypsis (Titkos jelenések könyve) nem is Domitianus alatt (miként az eddigi hagyomány Szt. Irenaeus adv. haeres. V, 30. után vallotta), hanem valószínűleg már Galba alatt készült, a mint a XVII. fejezet 9—12. bizonyítja: «Az állat hét feje hét hegy, melyeken az asszony ül, és hét király is. Ezekből öt elesett, egy megvan és a másik még nem jött el; és mikor eljövend, kevés idő lesz megmaradására. És a vadállat, mely volt és nincs, ez a nyolczadik, ez a hét közül való és vesztére siet». Könnyű átlátni e képletes beszéd jelentményét : t. i. az asszony, a ki az állaton trónol, nem egyéb, mint a héthalmú város, vagyis Róma. Az állat egyfelől a római birodalom, a mely a világ fővárosát hordozza, másfelől valamely meghatározott uralkodó, a kiben mintegy a római birodalom meg van személyesítve. Öt királya (keleten egyátalán, tehát a későbbi Byzantiumban is, t. i. a császárok neve mindig basileis, nem kaisares volt) már meghalt: Augustus, Tiberius, Caligula, Claudius, Nero ; a hatodik épen most «van», vagyis most uralkodik az Apokalypsis készültének idejében, s ez Galba ; a hetedik Vespasianus. — Melyik már most az a nyolczadik császár, a ki egyúttal egyik a hét közül ? Nem gondolhatunk másra, mint Néróra,

1 a kire a mystikus 666 szám is czéloz (XIII. fej. 18., 1 A Tárkányi-fordításnak Allioli-féle magyarázata pláne Licinius császárra érti. (1715. lap.) Egészen új magyarázat a Morosowé : Die Offenbarung Johannis, astronomisch-hist. Untersuchung, Spemann, Stuttgart.