Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

istenfélő (eusebés) volt: oly jelző, a melylyel az újszövetségi szentírás nyelvszokása a zsidó proselytákat illeti. Átlépett-e valósággal is a zsidó hitre, nem lehet bizonyosra venni (Friedländer zsidónak tartja, Sittengesch. 1,413.); de temetkezésének módja és szertartása, mivel nem égették meg római divat szerint, hanem bebalzsamozták (Tac. Annal. XVI, 6.), egyiptomi vagy palaestínai rítushoz való tartozására enged következtetést. Ennyi bizonyíték hatása alatt bízvást kimondhatjuk, hogy a Nero-féle üldözés alatt zsidókról szó sem lehet, de még keresztényekről és zsidókról vegyest sem, a mint az egyik Senecának tulajdonított hamis levél állítja (12-ik epist. : christiani et Judaei quasi machinatores incendii supplicio aífecti), hanem egyes-egyedül keresztényekről. Ennélfogva Tacitus egyátalán nem hibázott, mikor a Neró-féle üldözés áldozatairól megjegyezte, hogy ők azok a förtelmes bűneik miatt gyűlöltek, a kiket a közönség keresztényeknek szokott nevezni. A császár bűnére nézve pedig édes-keveset nyom a latban az, hogy önszántából vagy a zsidók alattomos bujtogatására határozta-e el a keresztények üldözését, mivelhogy ily módon akarták a zsidók kitölteni bosszújokat az előttök gyűlölt Galilaeainak követőin. Az üldözés, megszakításokkal bár, nyilván eltartott Nero uralkodásának utolsó évéig, 68-ig; mindazáltal nem terjedt túl Rómán és környékén. Ha tehát Orosius Pál (Rómának utolsó, de már keresztény történetirója, az V. században) a maga történelmében (História ad paganos VII, 7.) azt írja: «Nero Romae christianos supplicio et morte affecit ac per omnes provincias pari persecutione excruciari imperavit», — ezt a túlzó állítását semmi más adat nem támogatja. Különben is természetes, hogy Nero csak Rómára és legközelebbi környékére szorítkozott üldözésével, hisz vádját sem a keresztények vallása, hanem gyujtogatása czimén (crimine incendii) indította meg. Épen azért csak csodálni lehet, hogy Knöpfler-Hefeleék egyháztörténelme (1902. 55. 1.) még ma is vallja Orosiusnak alaptalan állítását. Ezek után áttérhetünk az Apokalypsis kérdésére. A Nero alatti első keresztény-üldözésnek borzalmai roppant hatással voltak a birodalom keresztényeire, még pedig nemcsak Rómában és környékén, hanem az elszórt hitközségekben is, a melyek azidétt természetesen szoros összeköttetést tartottak fenn egymás között Italiában és Italián kívül egyaránt. S a nerói üldözés nyomasztó hatása alatt írta Szt. János is az ő Apokalypsisát