Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

de elég általános volt más tövekből is (pl. Pompeiani mellett a bellum Africanum-ban Caesar-iani is), úgyhogy az anus-képző gyakori szerepe elég analógiául szolgálhatott a christianus képzésére is. Valószínűbb azonban, hogy görög talajban, vagyis a hellénistikus világban képződött, miként Lipsius külön értekezésben (Über den Ursprung u. ältesten Gebrauch des Christennamens, 1873.) vitatja. Nincs ugyanis semmi okunk kételkedni az Apostolok Cselekedeteinek (XI, 26.) amaz adatában, ,hogy Szt. Pálnak első térítő útja alkalmával, tehát 44—45-ben Antiochiában, Syria fővárosában, a Krisztus követői már christiani-néven fordulnak elő, természetesen első sorban a pogányok száján, mert ők maguk közt testvéreknek (adelphoi) v. az arra hivatottakat tanítóknak, mestereknek (didaskaloi, a héber rabbi után) nevezték egymást.

1 A énos v. anos-végzet különben gyakori volt az ázsiai görögségnél, úgyhogy Héródianos (Lenz kiad. ÍI, 866.) és más grammatikusok ezt a képzőt ázsiai sajátosságnak (typos Asianos) mondják. Ilyen képzésüek főkép a népnevek : Médabénoi, Obodénoi, Adriénoi stb ; ianos-alakban pedig gyakori volt a pártokhoz-tartozás jelzésére. Valóban, már az újszövetségi szentírásban (Máté XXII, 16. Márk III, 6. XII., 2.) megtaláljuk, mint a 2—3. század görög íróinál is, teszem a Héródianos stb. elnevezést a Héródeshez v. másokhoz huzó párt jelölésére. Megjegyezzük azonban, hogy nein annyira a chn'stiani-szó volt elterjedve a keresztények nevéül, hanem az étával irott chréstianoi-alak mintegy a chréstos (jóravaló, becsületes, tisztességes, jámbor stb.) származéka gyanánt, a melyet akkoriban már egyezően ejtettek ki a másik, iótás-alakkal, mely a héber Messias-név fordításánál, Christosnál (unctus, fölkent), mégis érthetőbb volt a népre nézve. Meg volt ez a cserélkezés a két alak között a keresztény íróknál is az első századokban, a kik (Tertull. Apol. III. ad nationes I, 3. Lactantius Institut, div. I, 4.) sokszor hozzáteszik, hogy az étás-alak inkább a pogányok száján volt járatos. — De termett légyen a christianosszó akár görög földön, akár italiai talajban, az antiochiai v. általában ázsiai keresztények neve csakhamar elterjedt mindenfelé, így Róma felé is, úgyhogy a római nép között annyival könnyebben gyökeret vert, mert Keletnek akkori Párizsa (Antiocheia) a római 1 A régi keresztények egyéb nevei Harnack összeállítása szerint (1. berlini akad. előadását az Andresen-féle Wochenschrift f. klass. Phi loi. 190233/34. sz. 923. 1.) : tanítványok, nazaraeusok, galilaeaiak, szegények, választottak, szentek, testvérek, christosok = fölkentek.