Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
különböztetni a zsidókat a keresztényektől ; hisz, miként Szent Pálnak (57—59 táján kelt) a rómaiakhoz intézett levele mutatja, a római keresztény hitközség, mely már jóval előbb fennállott a Neróféle tűzvésznél, épenséggel nem csupán, de még túlnyomó részében sem csupán zsidókból megtért keresztényeket foglalt magában, hanem átlag, sőt első sorban pogány-keresztény elemekből állott. Ezt bizonyítják a levélnek következő helyei : I, 5. 6. (en pasi tois ethnesi, en hois este Íjai hymeis) ; XV, 13—15. (köztetek is, mint a többi pogányok közt, gyümölcsöt hoztam létre) ; XV, 15—16. (Krisztus szolgája tartozom lenni a pogányok közt azért, hogy ők is áldozat legyenek, megszentelve a Szent-Lélek által) és XI, 13. (veletek beszélek, pogányok). Ellenbizonyítékul nem állhat meg a IV, l-re való hivatkozás ; mert midőn itt az apostol Ábrahámot ősapánknak hívja, akkor ő, miként Jézus is János evangéliumában (VILI, 39.), valamint Máténál Keresztelő Szent János (III, 9.), nem a testi származást érti Ábrahámtól, hanem a lelki vagy szellemi rokonságot a hit által tartja szem előtt, vagyis más szóval: Ábrahám gyermekei a IV, 11. szerint nem a zsidók, hanem minden hivő. Ha tehát a római keresztény hitközség Szent Pál szerint nagy részében pogány-keresztényekből alakult, akkor a rómaiak előtt már Nero korában tiszta sornak kellett lennie, hogy a zsidó és keresztény nem egy és ugyanazon népség. Második ellenvetésül azt szokták felhozni, hogy a keresztényelnevezés is mutatja, hogy csakis zsidó-üldözés lehetett Nero idejében, mivel a keresztény név még akkor nem volt meg, hanem később, valószínűleg Domitianus császár idejében lön ismertté a római birodalomban. Mit felelünk erre? A keresztény-név eredetének helyét illetőleg magából a formából nem tudunk eligazodni a felől, hogy görög talajon v. római földön alkották-e Krisztus nevéből annak a kifejezésére, hogy valaki Krisztus követője. 1 Az bizonyos, hogy — anus — képző csak latin forma s így eredeti római talajra mutatna, a melyben képződhetett. Ezt vitatja Blassis (Hermes XXX, 465. s köv. 11.), midőn azt bizonyítgatja, hogy az ius-végű tulajdonnevekből egész közönséges volt az anus-szal való tovább-képzés (pl. Aemilianus, Tullianus stb.), 1 A magyarban a christianus-nak keresztyén volna a megfelelője, de Vörösmarty a tótos végzet helyett keresztényt használt s utána a katholikusok az utóbbit használják.
