Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

nem is szólva arról, hogy a jelző mondatokban mily gyakori az imperfectum használata perfectum és plusquamperfectum helyett Tacitusnál s a többi ezüstkori írónál. Miután ekkép Nero először néhány embert az említett vallomásra bírt, nem volt már nehéz neki a vádat kiterjeszteni nagyobb tömegre is, melyet az előbbi rosszlelkűek bűnben való részességgel vádoltak. Ha erről a tömegről azt írja Tacitus: «hand perinde incendii quam odio humani generis convicti sunt», ezzel nem azt mondja, hogy Nero elejtette vagy mellékesnek tartotta volna velők szemben a gyújtogatás vádját s hogy e szerint Nero bennök valamely hitfelekezethez való tartozóságuk megvallását, mint valami nem recipiált (be nem vett), szóval valamely illicita religióhoz való ragaszkodásukat üldözte volna. Ennek ellenmond Tacitus nyelvhasználata, a kinél, miként kortársainál is, a haud perinde quam már egyértékes az et-et, tam-quam, cum-tum stb. páros (mellérendelő) kötőszókkal, a mint a következő helyek: Hist. I, 30. 89.; II, 27. 40.; Ill, 18.; IV, 20. stb. mutatják; azért fordítása így szól: nem kevésbbé mint, egyaránt — mint, is — is, valamint — úgy stb. (Menge, Repetit, d. lat. Syntax 508. §. I.)

1 Vagyis ha még akkora embertömegről volt is szó, a római keresztények ellen együttesen indult meg a gyújtogatás vádja; mert hisz ők voltak kihiresztelve azon osztály gyanánt, mely flagitiumokat követ el titkos összejövetelei alkalmával s épen ezért volt gyűlölt Róma lakossága előtt. Ez az a pont, mely legsúlyosabban esett a latba az egész pör lefolyta alatt; úgyhogy végre a bűnvádi eljárásnak csúnya színjátéka közben mindinkább Nero felé hajolt a közvélemény, mely minden keresztényt meggyanúsított bűnben való részességgel, még ha nem bizonyult is rájok akár a gyújtogatás, akár az emberi nem gyűlölése. De hogy a vizsgálat elsősorban mégsem keresztény voltuk megvallására, hanem a gyújtogatás elismertetésére irányult, azzal bizonyítható leginkább, hogy a vallási vétségeknek összes ismert esetei, főkép ha valamely meg nem engedett babonás hit (superstitio illicita) miatt idegenek ellenében voltak megindítva, mind a senatus elé kerültek tárgyalás végett, teszem Tiberius alatt az egyiptomi és zsidó szertartások ellen (Tac. Annal. II, 85. Suetonius Tib. 36.), Claudius alatt a zsidók ellen (Sueton. Claud. 25., Cassius Dio 60, 6.) s mindkét előbbi császár alatt a csillagjósok 1 Azért Csiky K. fordítása módosítandó.