Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre
Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál
ban, hogy az utóbbi híreket csak a nép képzelete számára találták ki. Ma is elhisz a nép mindent, a mit előkelő, hires vagy hírhedt emberekről dobnak ki képzeletének táplálására. Bárhogy eredt a tűzvész, nem lehet tagadni, hogy a közvélemény Nérót tartotta gyujtogatónak, a ki épen azért, hogy a gyanút magáról eloszlassa, több népszerű rendelkezésével kereste a nép kegyét ; azonban sem adakozásával, sem vallási szertartásaival nem bírta a felzudult népet megnyugtatni s csak úgy sikerült némikép elhárítania magáról a bűnösség gyanúját, hogy a kegyetlen zsarnokok gyáva módszere szerint rátolta a gyanút az ártatlan római keresztényekre, a kik akkor már javában czéltáblája voltak a pogányok balvéleményének és sanda féltékenységének; s mivel ekkép Nero mintegy rájok szabadította a tömeg szenvedélyeit, így lett előidézője az első borzasztó keresztényüldözésnek. Tacitus 1 imígy beszéli el az idevágó eseményeket: «Ergo abolendo rumori Nero subdidit reos et quaesitissimis poenis affecit, quos per flagitia invisos vulgus christianos appellabat. Auetor nominis eius Christus Tiberio imperitante per procuratorem Pontium Pilatum supplicio aífectus erat; repressaque in praesens exitiabilis superstitio rursum erumpebat, non modo per Iudaeam, originem eius mali, sed per urbem etiam, quo cuncta undique atrocia aut pudenda confluunt celebranturque. Igitur primum correpti qui fatebantur, deinde indicio eorum multitudo ingens haud perinde in crimine incendii quam odio humani generis convicti (a codex Mediceus szerint : coniuncti) sunt. Et pereuntibus addita ludibria, ut ferarum tergis contecti (mások szerint: contexti) laniatu canum interirent aut crucibus affixi aut flammandi (sor alatt: flammati, flammi usti, flamma divexati), atque ubi defecisset dies, in usum nocturni luminis urerentur. Hortos suos ei spectaculo Nero obtulerat et circense ludicrum edebat habitu aurigae permixtus plebei vel curriculo insistens. Unde quamquam adversus sontes et novissima exempla meritos miseratio oriebatur, tamquam non utilitate publica, sed in saevitiam unius absumerentur». Magyarra Csiky Kálmán ezt a helyet így fordítja (I., 419. 1.) : (A fejezet elején a különféle szertartások vannak jelezve, a melyekkel a nagy szerencsétlenség elhárításáért esedeztek ; ámde — úgymond Tacitus — mindez nem tudta eloszlatni azt a kínos 1 L. Codex Mediceus II. V. ö. Codices Graeci et Latini photographiée depicti duce Scatone de Vries, Tacitus, Leyden, 1902.
