Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

támasza, talpköve a tiszta erkölcs: mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed».

1 Beszélünk a római urak hitetlenségéről, a római vallás babonáiról, megkötöttségéről, mesterkélt szigorúságáról s merev alakiságáról. De ugyan mikor volt Rómában igazi vallásosság? Legfölebb a mondai királyok korában s az ú. n. hőskorban, de akkor is csak annyiban, hogy a tömegre még lehetett hatni a vallás babonáival és formáival; míg azóta, hogy a görögök Italiába özönlöttek, csupa kételkedő, gúny, lenézés, valóságos rationalismus

2 kisérte a vallásos cselekvényeket, az ősök hitét, mert a hellénnel keveredett (syncretizálódott) hit és vallásosság megingatott, sőt felforgatott mindent, a mi azelőtt szilárd alapnak bizonyult, ha csupán a nép kedvéért is. Már bedig a mikor egy nép meginog a hitében, ott már nincs többé szent, nincs megállás a lejtőn, hanem minden megindul a feloszlás felé ; mert ha valamiben, hát a vallásban összpontosul az ősök lelke, egész éthosa bölcseségben, alkotmányban, a nemzetet fenntartó szokásokban. A hittel szorosan összefüggő tiszta erkölcs mégis soká fenntartotta a hitében megingatott római népet. Ugyanis nehéz viszonyok között a paraszti felfogás az egyszerűségben s a régihez 1 Roscher munkái az ókori nemzetgazdaságról (egy kis műve az Olcsó Könyvtár füzetei közt lefordítva) más oldalát fejtegetik a római birodalom ingatag sorsának, melyet a gyarló pénzügyi viszonyokon kívül főkép a rabszolgakérdés, az egyetlen munkáselemnek tartása, fenyegetett folyton. Montesquieu (idevágó művét olvashatni az Olcsó Könyvtár füzetei közt) pedig Róma politikájának önző voltában látja a birodalom sorsának előkészítését. Az az egy bizonyos, hogy a gyarmatok előidézte meggazdagodás még eddig minden országot meggyöngített (v. ö. a spanyolt és portugált). Csak az angol és hollandus nép tudta megőrizni erkölcsi épségét s annyira a mennyire megvédeni magát a gazdagság okozta elpuhultságtól. Legtöbb nemzetet azonban a vallás és a nemzeti hagyományok lazulása juttatott eddig veszedelembe (v. ö. a törököt). A császárkor alatt a régi Róma is elvesztette minden ideálját. Erről tanúskodnak az újabban fölfedezett papyrusok adatai, melyek a családi életnek, minden ország és nép fennállhatása alapjának, borzasztó sülyedését hirdetik. Végül megjegyezzük, hogy az olasz Ferrero művei is {nemrég magyarra is lefordították a Világkönyvtárban) gazdasági és politikai okokkal bizonyítják, hogy már a köztársasági Róma annyira meg volt mételyezve, hogy a császárság alatt a birodalomnak csak haldoklása következhetett. Ezt az eszeveszett bomlást mutatta be nemrég képekben az Uránia Pékár •Gyula előadásában. 2 Enniusnak is első dolgai közé tartozott a rationalista Euhémerost latinra lefordítani.