Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

való ragaszkodásban oly erőt jelentett, mely jó ideig tudott daczolni a szabadosság erjesztő kovászával. Ez a makacs conservativismus tette azt, hogy egy görög, nagymiveltségű ember (hadvezér és államférfiú), Polybios, a philhellén Scipiók korában és udvarában még megdöbbenve bámulhatta Róma vallásosságát és erkölcsi szigorúságát az eskü szentsége dolgában s azt a római felfogást, mely a görög felfogással szemben tilosnak tartotta a hazugságot. Azonképen Róma politikája is megőrizte egy ideig még a becsületesség s nagylelkűség szabványait. Macchiavelli hiába commentálta úgy Liviusnak első .dekasát,

1 mintha már ott is az ő belemagyarázott elvei szerint cselekedtek volna; mert akkor még megvolt a római vezető osztályban az istenfélelem, igazságszeretet és komolyság, s nem fejlődött rendszerré a ravaszság és az eszközökben nem válogató önzés. Idővel azonban a hódítóvágy, a kapzsiság és kincshajhászat mindinkább befészkelte magát a római nagyok szivébe ; akkor aztán oda lett a becsület, őszinteség, igazmondás, minden szent szokás. Nem is kell több könyvet idéznünk felfogásunk igazolására, mint Montesquiennek hires művét (a római birodalom hanyatlásáról), a mely nem egyéb, mint a köztársasági Róma önző politikájának rajza. A hol ilyen politika uralkodik, ott ne beszéljünk a régi polgári elem gyors és sajnálatos kipusztulásáról; hisz ez a polgári elem maga ásta a sírját minden tettével, saját fajának öldöklésével, úgyhogy a beözönlő idegen elemek talán fenntartóbbak lettek volna a hazai polgárságnál, ha a talaj már oly romlott nem lett volna, hogy hiába volt minden újító vagy javító törekvés, mert az idegen elemek is csakhamar ráléptek a romlás lejtőjére. Itt rejlik tehát a fészke annak a szomorú tapasztalatnak, a mely mindennél ékesszólóbban bizonyítja a római birodalom bukásának kikerülhetetlenségét. Még oly regeneráló erő sem segíthetett rajta, a minő a kereszténységben állott rendelkezésére. Igenis a keresztény vallás átgyúrta, megjavította, civilisálta a barbár népeket, de magát Rómát nem bírta már megmenteni. Hiába volt a régi vallás intézményeinek felújítása, az erkölcstelenség megtiltása, fékezése, sőt bilincsbeverése szigorú törvényekkel : a feloszlást a pogány társadalom eredendő bűnei okozták, a melyek eddig még minden országot, minden birodalmat lassú halálra, végső pusztulásra kárhoztattak. 1 Magyarul Pados fordításában.