Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Bódiss Jusztin : A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál

volt szüksége, szemben a kereszténységgel, hogy a római társadalom korhadt voltát mindjárt a császárság kezdő korában szemléltesse az epicureismus dőzsölései közepett s ekként fölnyissa az olvasó szemét a két ellentétes (keresztény és pogány) társadalomra nézve: vájjon melyiké lesz a jövő a kettő közöl? Igaz, hogy a császárságnak voltak még diadalmas napjai ; sőt mivel a római birodalom a kereszténységet elfogadta utóbb államvallásul, azt lehetne következtetni, hogy az új vallás feltartóztathatta volna a nyugatrómai birodalom bukását, miként keleten megtette még jó időn át. Azonban a Gondviselés más fejlődést és feladatot tűzött ki nyugat számára: egyrészt a népvándorlásban föllépett népek fölszivását és elhelyezését a letarolt culturterületeken, másrészt a germán és más népek polgárosítását ugyancsak az ókori cultura hatékony elemeinek, valamint Krisztus vallásának segítségével. Meddő dolog vitatkozni arról, mikor kezdődött a római birodalom hanyatlása: vájjon a pun háborúk kora volt-e a romlás kezdete, vagy a kisázsiai nagy hódítások vetették el a voltaképi romlás magvait, vagy épen a császárok kora, különösen a rossz császárok esztelenségei siettették a hanyatlást s tetőzték be a bukás elérkeztét.

1 Elég azt tudni, hogy egy óriás birodalom bukása nem máról holnapra következik el, mert a pusztító férgek, akár csak a korhadt fának elszáradása vagy a bútort emésztő szúnak munkája lassan, de biztosan halad előre s meg lehet jövendölni, hogy az apák bűnei, az államférfiak lelkiismeretlensége s a nép megrontása előbb-utóbb a sír szélére visz bármely országot, bármily nagy birodalmat. Nagy kiterjedésű birodalmakat úgyis csak vasfegyelemmel s erőszakolt vallásossággal lehet egvideig fenntartani (v. ö. Oroszországot), de a bukás annál borzasztóbb, annál véresebb, mennél tovább volt bilincsbe verve a szabadság. Megmondta már az első császárok erkölcsi irója, Valerius Maximus (I, 1. 3.) : «Lento gradu ad vindictam sui divina procedit ira, tarditatemque supplicii gravitate compensât» ; úgyhogy máig örök igazságként szólnak felénk Berzsenyinek igéi : «Minden ország Paterculus a maga római történelmét, Tiberius korából tudunk. Talpraesett még a 3 költő (Seneca, Lucanus, Petronius) jellemzése Sienkievitz regényében, melyet most már latinra is lefordított nálunk a «Iuventus» cz. folyóiratban Danczer Béla (1913.) 1 Az előbbi nézet a hagyományos, az utóbbi a Gibboné ; amazt vallja Boissier is (1. Csengeri emlékbeszédét, 20. 1., akad. kiad.).