Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1913-1914-iki tanévre

Dr. Horváth Károly : Az egyediség erkölcstani szempontból

állítjuk egyszerűen, de az valószínű, hogy inkább nem, mint igen. Mert ha tesznek is oly dolgot, mely obiective nagy bűn jellegével bir, mégis ritkán gondolnak arra a körülményre, hogy «súlyos» dologban megsértették az erkölcsi rendet, vagy ha gondolnak is erre, rendesen csak a cselekedet elkövetése után jut eszükbe ez a körülmény s így a lelkiismeret csak utólagosan vádolja őket rossz cselekedetük miatt, vagyis subiective igazán nagy bűn nem történt. Épen azért a gyermekeket a gyóntatószékben sohasem szabad túlságosan szigorúan kezelni. Igaz ugyan, hogy ők a gyónás alkalmával nagyon sok bűnről vádolják magukat s úgyszólván mindenben halálos bűnt látnak, a mit sokszor a bűn neme után oda tett számok is mutatnak (pl. templomban beszélgettem tízszer), de mindez csak azért van, mert az iskolában nagyon sokat hallottak a bűnről, annak rossz voltáról, a jó gyónásról s annak kellékeiről, a rossz gyónás borzasztó következményeiről stb., s hogy most már mentül jobb gyónást végezzenek, elmondanak mindent nem és szám szerint, még olyan dolgokat is, melyeknek «rossz» voltára elkövetés alkalmával nem is gondoltak. Ilyenkor lesz alkalma a gyóntatónak gyónóját igazán egyedileg kezelnie. Figyelmeztetheti őt egyes cselekedetek megengedett, másoknak meg nem engedett voltára, nehogy esetleg a gyermek mindenben bűnt látva helytelen lelkiismeretet képezzen magának, megmutathatja neki saját concrét eseteiben, melyik bocsánatos bűn, melyik lehet, ha szándékosan történik, halálos bűn, és ha olyan tetteket vesz észre, melyek esetleg obiective nagy bűnök vagy azokká lehetnének (önfertőzés, általában tisztátalanság, lopás stb.) saját kérdezése folytán meggyőződhetik arról, volt-e egyúttal az adott esetben subiectiva malitia is vagy sem, s akár volt, akár nem volt, «fortiter in re, sed suaviter in modo» arra fog törekedni, hogy mindezen hibákat lassan, de biztosan kiirtsa gyónógyermekének szivéből. Ezt nemcsak azért kell tennie, mintha minden egyes bevallott bűnt nagy bűnnek is venne, hanem főleg azért, inert leginkább ebben a korban keletkeznek egyes rossz szokások, melyek, ha idejében ki nem irtja őket az ember, beláthatatlan sok kárt okoznak azoknak, kik rabjaikká lettek. A 12—14., illetőleg a 16—18. évvel belép a gyermek az életkor második szakaszába, az ifjúkorba. Ezt a korszakot a pubertás, a nemi serdülés korszakának szokás nevezni, ettől az időtől kezdve az egyed nemcsak az önfenntartás, hanem a fajfenntartás gondolatával is kezd foglalkozni, kifejlődik benne a képesség utód létrehozására, nemileg